Frizőr

Hétvégén bővítettem pár újabb hajbavalóval a repertoárt, mert mint korábban írtam, az almás csattal nem nagyon voltam megelégedve.

Ma reggel ez a kis virágos gumicska volt a soros:

Szófia csak akkor nem szedi ki azonnal a hajbavalót, ha éppen nagyon játszik valamivel, miközben eltűzöm, vagy begumizom a babahajat. Ilyenkor legtöbbször el is felejtődik az esemény, és általában csak nagy randalírozás közben potyog ki magától a hajbavaló.

Valamikor a délelőtt folyamán történt, hogy Szófia a fenti gumis fejjel utánam csattogott a konyhába, és jó szokásához híven megállt a sütőajtó előtt, hogy megcsodálja benne a tükörképét, és hogy rajtahagyja a százhatvankettedik ujjlenyomatát is a sütőnek a papa által az elmúlt hétvégén egyébként fényesre sikált üvegén.

Szóval belenézett a sütőajtóba, meglátta a gumit, majd odanyúlt a fejéhez és egy jól irányzott, kecses mozdulattal kihúzta, majd elhajította azt. Én meg nem győztem hová lenni a csodálkozástól, hogy :"Jé, ez a gyerek tudja, hogy ő van a tükörben!!" Felhívtam Tamást a nagy újsággal, ő pedig kiokosított, hogy a babák már 7-8 hónapos korukban kezdik tudni, hogy ők vannak a tükörben.

Hát lehet, de én azért mégis örülök neki, hogy most már nemcsak könyvekből tudjuk, de láthatjuk is, hogy tényleg tudja.