Ringató

Ma voltunk Ringatózni.
Bár a tízórási kezdés nekünk kicsit késői volt, ui. Szófia kilenckor már aludni szokott, és így a kilenctől tízig tartó egy óra főleg nyüsszögéssel telt, úgyhogy nem is volt sok kedvem menni,
a foglalkozás végül nagyon jó volt.
15 kiskölköt számoltam, a legkisebb olyan féléves forma, és a legidősebb kettő körüli.
Klassz kis dalokat énekeltünk, mondókázgattunk, lovagoltattunk, körbesétáltattunk, huppantottunk, stb., stb.
Én a dalok, mondókák nagy részét ismertem fiatal(abb) koromból, de azért nekem is tudott újat mutatni Irma néni.
Úgy láttam, hogy a többség picit nehezen indult be, páran voltunk, akik már rögtön az elején együtt nótáztunk, verseltünk Irma nénivel. Aztán szép sorjában a többiek is bekapcsolódtak.
Voltak dalok, amikhez furulyás vagy triangulumos kíséret is járt. Ezek különösen felkeltették a lurkók figyelmét (mondjuk a Ded a furulyát itthonról is ismeri).
Szófia első körben persze a nagy gyerektársaságot és a foglalkozás elején és végén szanaszét guruló labdákat értékelte. Nagyon messzire azért nem ment, inkább csak a közelben flangáló gyerekekkel próbálta felvenni a kapcsolatot.
Szóval szóltak a dalok, mondókák, azokkal a gyerekekkel, akik éppen nem flangáltak, játszottak a szüleik, és igazából jó hangulatban telt a foglalkozás, de fúúú, volt egy zúzósabb eset is, amikoris az angyalhajú kiskölök (akinek a fajtájától első látásra mindenki elolvad a szőke göndör fürtök láttán) odament egy kislányhoz, és hátulról mindkét kezével belecsimpaszkodott a hajába, úgy próbálta lehúzni a földre. Kb. félperces dulakodás után sikerült a szülőknek az angyalhajút leszerelni... Innentől kezdve aztán folyamatosan résen voltam, és ha az angyalhajú másfél méternél közelebb jött, már pakoltam is arrébb Szófiát.
Mindent egybevéve jó volt, szép volt, megyünk legközelebb is. Egyelőre havonta egyszer, aztán ha a környékbeli falvakban is beindul a nagyüzem, akkor a gyönyörű hangú Irma néni sűrűbben is tud majd jönni.
Köszönet Anitának, Évának és Mariannak a szervezésért!