Bretegség história

Szóval az egész bretegség-história úgy volt, hogy ugye csütörtökön délután kiderült, hogy kezdődő középfül, de az orvosunk szerint szombaton már simán utazhatunk.
Így is készültünk. Bár a pénteki napon Szófia elég nyűgös volt, s ez az én idegeimet is megviselte (így jár az ember gyereke, ha egyedül tolja a szekeret), de szombaton reggel úgy keltünk, hogy akkor megyünk.
Én rögtön ébredés után nekiálltam összepakolni. Másfél órán keresztül annak a kábé 148-tételes listának az alapján szedegettem össze a holmikat, amit a hét folyamán "Szófiának vinni" cím alatt írogattam össze. Amikor ezzel végeztem, kábé negyed óra alatt összedobáltam a saját cuccaimat és puccba vágtam magam. Majd, hogy Tamás is tudjon öltözködni, vállaltam Szófia puccba vágását is.
Ahogy megfogtam,, rögtön feltűnt, hogy meleg a gyerek. (Tamásnak ez az együtt töltött majd két óra alatt nem tűnt fel. Mit mondjak erre? Pasik!!! ;-) Na, akkor megint mérés. Popsiban 37.5, ami ugyan csak hőemelkedésnek számít, de így nem megyünk sehová sem.
Puccból kivetkőzés után végülis abban maradtunk, hogy akkor szombaton otthon pihi, aztán vasárnap újból megpróbáljuk, úgyhogy a kb. 148 tétel maradt a szatyrokban.
Mazsolka vasárnap reggel megint hőemelkedéssel ébredt, s mi úgy döntöttünk, hogy akkor most már nem megyünk sehová sem, mert Tamásnak péntek reggelre mindenképpen Fehérváron kell lennie, s így túl rövid lenne az idő.
Vasárnap este még átfutottunk a házi- és gyerekorvosunkhoz, mert Szófia hirtelen nagyon kipöttyösödött, s én azt hittem, hogy megint gyógyszerallergia, de vszleg csak melegkiütések voltak. Mindenesetre már akkor megnézte a doktornéni a fülecskéket, és megállapította, hogy az egyik majdnem teljesen rendben, a másik pedig teljesen rendben. Kövek a szívről lepotyogtak a rendelő linóleumpadlójára.
Hétfőn volt még egy kontroll, és akkor már tényleg minden okés volt.

Világjárás pedig két héttel későbbre halasztva.