Elterpeszkedve

A fenti cím ne tévesszen meg senkit. Itt most bizony inkább nyomorgásról lesz szó, semmint holmi édes henyélésről szanaszét kalimpáló végtagokkal...persze arról el pillanatra sem elfeledkezni, hogy jelen idősávban idehaza csajok-pasik 2-1 arányban juttatják érvényre elképzeléseiket. Sőt...
Nem emlékszem, hogy annak idején megemlítődött e itt a blogon, hogy szereztünk (vettünk) egy kókuszmatracot, melynek mérete már-már emberfelettinek tűnt. Hosszában 200 cm, szélességben pedig 180 cm! Már az autó tetején is félelmetesen nézett ki, különösen 70 km/h óra felett, amikor már azt hittem, hogy leszakad a fejem fölül a 20 éve odaszerkesztett tető. Inkább lassítottam, és jól megnéztem minden fűszálat az út mellett...
Mindenesetre a terv az volt, hogy milyen jó lesz ez így, mert legalább az eddigi 140/3 (azaz 46,67 cm) rész helyett majd mindenkinek 180/3 (azaz már 60 cm) egységnyi hely fog jutni (némileg árnyalja a képet, hogy Szófia előszeretettel feküdt közöttünk keresztben, ezért én már ab ovo élével heléyezkedtem, így 30 cm helyet foglalva el.)
Ehelyett:
Viki tapasztalati úton haladva megállapította, hogy nekik keresztben jobb - Szófiát jobban el lehet helyezni a felszereléseivel együtt, és neki is kényelmesebb az éjszakai biliztetésnél.
Én 183 cm vagyok. Ez minden bajok forrása. Levágathatom hajam kopaszra, ez akkor is ennyi. Tehát bokától lefelé kellene fogyni. El. Nem megy. Persze én mindezt kicsit zokon veszem, ugyanis nagyon pályáztam a helyre. Viki persze próbálta jóindulatúan megkeresni a megoldásokat - felhúzott lábbal alvás, "csak bokától lefelé lógsz le", odateszünk valamit toldásnak - , de én makacsul ragaszkodom a helyhez.
Így a még hátralévő egy hónapban (ui. ez az állapot addig kell fennáljon, amíg Szófia alatt ott a légzésfigyelő) a lányok terpeszkedve alszanak, én pedig a szomszédos nappali kanapéján cellázok éjjelente, sokkal kevésbé elterpeszkedve :-)