Cicakaland

Nől a dér, álom jár,
hó kering az ág közt.
Karácsonynak ünnepe
lépeget a fák közt.

Én is, ládd, én is, ládd,
hóban lépegetnék,
ha a jeges táj fölött
karácsony lehetnék.

Hó fölött, ég alatt
nagykönyvből dalolnék,
fehér ingben, mezítláb,
ha karácsony volnék.

Viasz-szín, kék-sárga
mennybolt alatt járnék,
körülvenne kék-eres
halvány téli árnyék.

Kis ágat öntöznék
fönn a messze Holdban.
Fagyott cinkék helyébe
lefeküdnék holtan.

Csak sírnék, csak sírnék,
ha karácsony volnék,
vagy legalább utolsó
fia-lánya volnék.

W.S.

szerelde

Karácsonyról még

Szendi Gábor: S.O.S. itt a karácsony!

Hát...

(Lívitől)

Bilinülős

Ezt csak úgy, mert olyan aranyosnak találom, ahogy ücsörög a bilin és rágicsál.

Pisilés, most

Tegnap, amíg itthon voltunk, egy pisi sem csurgott be, ahányszor csak érezte, hogy most jönni fog, elkezdett körülöttem legyeskedni, és kaka-kakázni, vagy kaki-kakizni, én lehúztam a nadrágját, kikapcsoltam a badit, Szófia rátornászta magát a bilire, villámgyorsan belepisilt, és már pattant is fel, és indult a bilivel a wécé felé. Ugyanúgy, mint tegnapelőtt.
Ha elmegyünk, adok rá pelut, mert bár a kaki miatt 'idegenben' is szól, viszont a pisi miatt nem, vagy csak ritkán (vagy csak én nem figyelek eléggé), meg itt van most ez a sok ruha, és félek egyrészt, hogy éppen nem olyan helyen jön rá a pisilhetnék, ahol van lehetőségünk intézkedni, vagy nem tudom elég gyorsan levetkőztetni.
De az is lehet, hogy csak keresem a kibúvót, és egyszerűen nekem most még így kényelmesebb...

Orrfúvás

Írtam valamelyik postban a napokban, hogy Szófia megint megtaknyosodott. Most nem olyan vészes, mint a kettővel ezelőtti, de azér' van bőven. Viszont annyira ügyes: tegnap egyszercsak elkezdte kifújni (eddig is próbálkozott vele, de nem volt az igazi), s így délután, amikor elmentünk Mórra, bár bekészítettem a táskámba az orrszívót, de elő sem kellett vennünk, mert ahányszor csak kértem a Művésznőt, ő mindig jó erősen megfújta az orrát, és az összes takony az odatartott zsepiben landolt.
Mára egy kicsit kijött a frissen szerzett gyakorlatból, úgyhogy most fújunk és szívunk felváltva, de amikor porzsívozzuk a nózit, olyan sértődött arcot vág, hogy csuda! Valami olyasmit olvasok le róla, hogy "Mama, mit csinálsz?! Nagylány vagyok én már! Tudok egyedül is orrot fújni!!"

Nyírakozni voltunk

Így mondanák Jászberényben :-)
Előző alkalommal (kábé két hónapja) sem volt gond, annyi feladatom volt csak, hogy míg Szófia az ölemben ült és Dorina próbálota lecsipkedni a már nagyon hosszú hajvégeket, nekem szórakoztatnom kellett a Dedet, fodrászecsettel, csipesszel, meg ami még kéznél volt.
Most kicsit tovább tartott a művelet, mert már nemcsak a hajvégek lettek lecsipkedve, hanem mindenhonnan egy kicsi (2 centi) hajacska. Tudom, nem éppen lányos frizura, viszont praktikus, aztán Dorinával úgy beszéltük meg, hogy következő alkalomra már kitalálunk valami fazont is. Amíg Szófia megintcsak nálam ücsörgött, most Csucsu szórakoztatta őt ezzel-azzal, s így a Dorinára vetett kezdeti szemöldökösszehúzós, morcos, haggyámá' pillantásokat vidámkodás váltotta fel.
Végül otthagytunk vagy kétmarék babahajat a padlón, amit úúúgy sajnáltam, de már a múltkorit is elhoztam egy zacskóban, és hát nem gyűjthetem össze egy zsákban az összes levágott haját puszta sajnálkozásból.

Csurika

Móra Ferenc: Altató

Csicsija, bubuja, én csillagom,
Bölcsődet dúdolva ringatgatom,
Két szemed álomba csókolgatom,
Csicsija, bubuja, én csillagom!

Hajnal az életed, dél az enyém,
Utamról tiédre ömlik a fény
S mikorra a hajad aranyodik,
Az enyém szürkébe csavarodik.

S ha napom süllyed az ég peremin,
Te fogod majd le az én szemeim,
S én alszom majd el a te dalodon,
Csicsija, bubuja, én csillagom!

(1903)

Ma szemfüles voltam

... és amikor Szófia az egyik délutáni szopit félbehagva elkezdett körbe-körbe toporogni és mondogatta, hogy kaka-kaka, akkor levettem a nadrágját, a badit kikapcsoltam, és magam mellől magam elé toltam a bilit. A Művésznő pedig ráült és belepisilt, majd pisilés után azonnal felpattant, felkapta a bilit és vitte ki nagy büszkén a wécébe.
Amúgy ma reggelre megint megtaknyosodott kicsit. Úgy látszik, ez már csak ilyen: két hét takony nélkül, majd egy-két hét takonnyal...

Nagylány már

Leér a lába a sámliról. És időnként most már arra használja amire való.

Khm...

A mi karácsonyi képeslapunk:

http://www.elfyourself.com/?id=1241281052

Feri bátyával is csináltam egyet, ez egy kicsit más:

http://www.scroogeyourself.com/?id=1146362270

Jó, jó, tudom, hogy idétlen, és az sem mentség, hogy Szófiának tetszik! :-) (neki még nincsenek előítéletei...)

Dó

A legutolsó telihold előtti pár napban egyszer úgy alakult, hogy a napi második sétánk ideje már sötétedés utánra esett. Tiszta idő volt, korán kelt a hold, én pedig mutogattam Szófiának. Eleinte kicsit zavart volt, csak nézte-nézte az utcai lámpákat és a holdat, hogy vajon mi lehet a különbség közöttük, aztán egyszercsak leesett neki a tantusz, és onnantól kezdve a lámpákat következetesen ámpa-zta a holdra pedig következetesen azt mondta, hogy Dó.
Pár napra rá hold ugyan nem volt az égen, csillagok viszont dögivel, és akkor azokat is jól megnéztük.
Azóta ha úgy alakul, hogy sötétben kikeveredünk (vagy sötéttel keveredünk haza) bámul fel az égre, holdra, csillagokra és suttogja maga elé, hogy dó, dó.

heti kinti program - Szofia a pipiket kosztolja

Dec. 6.

Tegnap este fürdés után kikerült az általam addigra már jól kisuvickolt lábbeli az ablakba.

Elénekeltünk pár Mikulás-csalogató dalocskát, s mondtam Szófiának, hogy én biztos vagyok benne, hogy lesz valami meglepetés reggelre a cipőcskéjében, mert ő nagyon-nagyon jó kislány, és a jókislányok cipője nem marad üresen.

Ebben valószínűleg a Mikulás is egyetértett velem, mert reggelre (igen, mi sötétben kelünk...) aztán tényleg ott volt a csinos kis csomagocska

amiből ki lehetett szedegetni, és rázogatni a mindenféle finomságot:

pár szem mandarint,

dió- és kókusztöltelékes karob szeleteket, vaníliás nápolyit és egy kis aszalt gyümölcsöt,

és aztán a régi rossz szokáshoz híven édességgel lehetett kezdeni a napot...

PS. Barbikám! Isten éltessen!

EC - ahol most tartunk

Írtam ugye a múltkoriban, hogy Szófia kocogott utánam, keze a pociján, picit előrehajolva, és azt hajtogatva, hogy kaka-kaka. Kaka-téren a helyzet azóta sem változott, reggel ébredés után majdnem mindig kakil, és ha napközben is kell neki, akkor szól, kakál és együtt visszük ki a bilit kiönteni a wécébe. Illetve az együttkivivés annyit jelent, hogy ő viszi a bilit, két kézben tartva, én pedig megyek mögötte, egyik kezemet készenlétben tartva a bili környékén arra az esetre, ha a Ded véletlenül megbotlana (mert azért ilyen még előfordul). Kiöntjük a kakát a wécébe, én kimosom a bilit, Szófia addig még nézheti a kakát (ezt mindig jól a wécékagyló fölé hajolva teszi), aztán lehúzom a wécét, és irány vissza a szobába.

Pisivel úgy vagyunk már jóideje, hogy ha éppen én is figyelek és Szófiának is eszébe jut, akkor odajön nyüsszögni a lábamhoz, így "szól". Ha csak én vagyok fejben a témánál, akkor marad a timing, ha csak Szófia van ott és én nem kapcsolok, vagy mindegyikünk máshol jár, akkor bizony becsurog a pisi a nadrágba. Ami érdekes, hogy egyelőre a pisire is a kaka szót használja, sőt, ha békegalambokat ereget, akkor arra is. Bilibe és naciba pisilést illetően számadatokat nem tudok mondani, vannak pisi-szempontból jobb és rosszabb napok.

A héten terveztem már, hogy írok erről, aztán mindig elmaradt, de ez így most jó, mert összevártam az eseményeket.

A mai meglepetés számomra a következő volt. Varrogattam a kanapén ülve, és láttam én a szemem sarkából, hogy a Művésznő körben kering a szobában, és azt is hallottam, hogy közben azt suttogja, hogy kaki-kaki, de valahogy nem kapcsoltam és csak varrogattam tovább.

Szófia pedig átváltott önkiszolgáló üzemmódba: odament az egyik bilijéhez, ráült (ezt kábé egy hete csinálja, eddig mindig fölé kellett tartani, mert ha ráültettem, azonnal lepattant róla), fordítva, tehát úgy, hogy a bili hátulján lévő deréktámasz volt neki elöl, amiben jól megkapaszkodott (szerintem a hintaló miatt van!!), és úgy ahogy volt, bugyistul-nadrágostul belepisilt a bilibe, majd elégedetten felállt, és megnézegette az eredményt. Aztán persze ezt is kivittük közösen a wécébe kiönteni, és csak ezután öltöztettem át, mert nem akartam a kizökkenteni az örömködésből.

Ez egy tegnap készült kép a bili meglovagolásáról:

Nem - igen

Mostanában kezdte használni ezeket a szavakat szándék kifejezésére.

Amikor nemleges választ ad valamire, akkor azt úgy mondja, hogy Nennn! és a nyelvecskéjét végig kidugva tarjta :-), ha nyomatékosítani akar, akkor a fejét is rázza. De van, hogy csak a fejét rázza.

Igenlő válasz esetént azt mondja: Idde! és mivel a fejével még nem tud felnőttesen finoman biccenteni, vállból, vagy hátközépből hajlít egy picit az Idde! mellé nyomatékosításképpen :-)

Gyerekbiztos

Ilyesminek nevezett kupakkal vannak ugye ellátva azok a kemikáliák, amiknek a gyerkők általi megkóstolásából nagy-nagy bajok származhatnak.
Ilyesmivel van ellátva az a flakon is, ami egy ideje fent figyel nálunk az előszobai varrógépen, és lefolyótisztító granulátum van benne, ami vízzel érintkeze sósavvá válik (Tamás mondta, én pedig hiszek neki).
Hát ez a flakon az előzetes megítélésem szerint elég magasan is volt, gyerekbiztos kupakos is volt, így aztán igazán soha nem aggódtam azon, hogy bajok forrása lehet.
Végül nem is lett, de ez csak annak köszönhető, hogy Szófiának volt annyi esze, hogy miután valahogy lehúzkodta a varrógépről és lecsavarta róla a gyerekbiztos kupakot, szépen kiöntögette a granulátumot a padlóra, elmélyedve vizsgálta, hogy hogyan gurulnak a fehér-átlástzós gyöngyöcskék szerteszéjjel, de esze ágában sem volt megkóstolni.
Itt a blogon nem esett még szó róla de ez a gyerek egyébként mindenről minden kupakot lecsavar. Pár példa csak, amit viszontláttunk a padlón, szőnyegen, itt-ott-amott a mi kis lecsavaróművésznőnknek köszönhetően: vizesüvegek, kannák, krémek, fogkrémek, súrolók, mosogatószerek, dévitamin, orrcsepp, illóolaj, babakonzerv ésatöbbi. Szóval mindenről mindent lecsavar. Azt is, amiről mi simán azt gondoljuk, hogy "Ááááááááá, elég erősen fent van a kupak, ezt nem tudja lecsavarni." Szófiának kábé két percébe telik, hogy lecsavarja a szerintünk elég erősen feltekert kupakokat is. Úgyhogy tényleg nagyon-nagyon bombabiztosan erősen kell feltekerni azt a kupakot, amit két perc múlva is a helyén akarunk tudni.
És ez eddig renben is van. De hogy egy gyerekbiztos kupakot hogy bír letekerni egy tizennégyhónapos, azt valószínűleg soha nem fogom megérteni...