November 30-án ne vegyél semmit!
Indinél olvastam, köszönet érte!!!
2007. november 28.
Ég a bőr a képemről (magam előtt elsősorban), mert teljesen megfeledkeztem róla, hogy a gyerekem tegnap volt 14 hónapos. Ma jutott eszembe csak, amikor hazaértünk Ringatóról, és valamiért számolgattam magamban, hogy akkor most hogy is vagyunk a napokkal (ja, mióta itthon múlatom az időmet Szófiával, azóta a naptár sokat veszített a régebbi jelentőségéből).
Szóval elfelejtettem megélni a pillanatot. Nem így Szófia: ő ünnepelt, nem is akármilyen viseletben, hanem ebben a kis piros cicanyakkendőben, amit a hétvégén húzkodtam elő az egyik fiókból, aztán valahogy elöl is maradt, és uge egy tizennégy hónaposnak elég egyszer megmutatni valamit.
Ma amúgy méreckedtünk is (asszem inkább úgy kellene írni, hogy méret-z-kedtünk, de ez nekem olyan eröltetett, úgyhogy most kivételesen félre a helyesírással!!!), 78 centi és 10,8 kiló. Ez végülis teljesen lényegtelen, csak hogy lássanak minket néha a védőben. Kérdeztem, mikor kell jönni legközelebb, 2-3 havonta elég, úgyhogy talán majd tél végén megyünk megint.
A mai Ringató amúgy kicsit gázos volt. Az eredeti fél tizes kezdésből mára kábé háromnegyed tizenegy lett, öten voltunk csak, de asszem a végére mindegyik gyerek nyüsszögött a fáradtságtól, mert mint kiderült, mind a kétszer- mind az egyszeralvóknak beleesik az alvásidejébe ez az időpont. Irma is látta a gyerekeken (már a múltkor is), hogy ez így nem a legjobb, úgyhogy most vszelg áttesszük szerda helyett péntekre a foglalkozásokat, mert így tud majd jönni időben.
Szóval elfelejtettem megélni a pillanatot. Nem így Szófia: ő ünnepelt, nem is akármilyen viseletben, hanem ebben a kis piros cicanyakkendőben, amit a hétvégén húzkodtam elő az egyik fiókból, aztán valahogy elöl is maradt, és uge egy tizennégy hónaposnak elég egyszer megmutatni valamit.
Ma amúgy méreckedtünk is (asszem inkább úgy kellene írni, hogy méret-z-kedtünk, de ez nekem olyan eröltetett, úgyhogy most kivételesen félre a helyesírással!!!), 78 centi és 10,8 kiló. Ez végülis teljesen lényegtelen, csak hogy lássanak minket néha a védőben. Kérdeztem, mikor kell jönni legközelebb, 2-3 havonta elég, úgyhogy talán majd tél végén megyünk megint.
A mai Ringató amúgy kicsit gázos volt. Az eredeti fél tizes kezdésből mára kábé háromnegyed tizenegy lett, öten voltunk csak, de asszem a végére mindegyik gyerek nyüsszögött a fáradtságtól, mert mint kiderült, mind a kétszer- mind az egyszeralvóknak beleesik az alvásidejébe ez az időpont. Irma is látta a gyerekeken (már a múltkor is), hogy ez így nem a legjobb, úgyhogy most vszelg áttesszük szerda helyett péntekre a foglalkozásokat, mert így tud majd jönni időben.
2007. november 23.
Reggeli szcenárió
Már vagy tíz éve, hogy mindig oda van készítve az ágy mellé, vagy az ágyba fej mellé egy vizesüveg, s én ébredés után azzal kezdem a napot, hogy iszom egyet; mióta szoptatok, azóta meg pláne fontosnak tartom, hogy a.s.a.p. megtörténjék az éjszakai szopi miatt a folyadékutánpótlás.
Tegnap reggel történt, hogy Szófia miután befejezte az ágyban a szokásos reggeli ébresztőszopiját, odamászott a vizesüveghez, és a kezembe nyomta azzal, hogy Tetté!
Ittam belőle, aminek nagy örömködés lett a vége.
Szófiának talán sikerélménye volt, talán amiatt, hogy sikerült megint megértetnie magát, hogy megfigyelt és megjegyzett egy újabb szokást, nem tudom.
Részemről amiatt volt az örömködés, hogy van egy ilyen tündéri, nagyon figyelmes és kedves tizennégyhónaposom, aki nem hagyja a mamit szomjazni.
Tegnap reggel történt, hogy Szófia miután befejezte az ágyban a szokásos reggeli ébresztőszopiját, odamászott a vizesüveghez, és a kezembe nyomta azzal, hogy Tetté!
Ittam belőle, aminek nagy örömködés lett a vége.
Szófiának talán sikerélménye volt, talán amiatt, hogy sikerült megint megértetnie magát, hogy megfigyelt és megjegyzett egy újabb szokást, nem tudom.
Részemről amiatt volt az örömködés, hogy van egy ilyen tündéri, nagyon figyelmes és kedves tizennégyhónaposom, aki nem hagyja a mamit szomjazni.
2007. november 22.
Egy újabb kis lépés
Mostanában többször felvillant a kérdés, hogy Szófia vajon mikor érik meg rá fejben is, mert az nem kétséges, hogy fizikailag már egy ideje megért.
Oszkár kutyánk (aki egyébként nagyon eszes, de szereti játszani a hülyét, nyilván mert az kényelmesebb) jó szokásához híven megint akkor kezdte el a bejárati előtt harsogva ugatni a semmit, amikor Szófia az egy darab nappali alvását folytatta. Én mérgelődve kirohantam az ajtóhoz, és megfegyelmeztem az ebet, aztán indultam vissza, hogy megnézzem, nem ébredt-e fel a gyerkő, s ha igen, kéznél legyek. Mert eddig az volt a bevett szokás, hogy ha ébredésekor nem voltam mellette, akkor vagy nyüsszögött egy kicsit, vagy elkezdett mamázni, vagy jó hangosan mocorgott, és sóhajtozott, hogy így hívja fel magára a figyelmet, és menjek már kiszedni az ágyból. Szóval kocogtam a hálószoba felé, Szófia pedig (mégiscsak nagy-nagy meglepetésemre) tipegett kifelé. Felébredt, és nyilván úgy érezte, hogy akkor ő most már elég nagy és ügyes és önálló ahhoz, hogy ne várjon a mama megjelenésére, hanem egyedül lekászálódjon az ágyról (Liv ötletétől indíttatva 9 hónaposan megtanítottam erre), kivonuljon a nappaliba és csatlakozzon az ott levőkhöz :-) Annyira édes volt, elolvadtam tőle (már megint :-)!
Oszkár kutyánk (aki egyébként nagyon eszes, de szereti játszani a hülyét, nyilván mert az kényelmesebb) jó szokásához híven megint akkor kezdte el a bejárati előtt harsogva ugatni a semmit, amikor Szófia az egy darab nappali alvását folytatta. Én mérgelődve kirohantam az ajtóhoz, és megfegyelmeztem az ebet, aztán indultam vissza, hogy megnézzem, nem ébredt-e fel a gyerkő, s ha igen, kéznél legyek. Mert eddig az volt a bevett szokás, hogy ha ébredésekor nem voltam mellette, akkor vagy nyüsszögött egy kicsit, vagy elkezdett mamázni, vagy jó hangosan mocorgott, és sóhajtozott, hogy így hívja fel magára a figyelmet, és menjek már kiszedni az ágyból. Szóval kocogtam a hálószoba felé, Szófia pedig (mégiscsak nagy-nagy meglepetésemre) tipegett kifelé. Felébredt, és nyilván úgy érezte, hogy akkor ő most már elég nagy és ügyes és önálló ahhoz, hogy ne várjon a mama megjelenésére, hanem egyedül lekászálódjon az ágyról (Liv ötletétől indíttatva 9 hónaposan megtanítottam erre), kivonuljon a nappaliba és csatlakozzon az ott levőkhöz :-) Annyira édes volt, elolvadtam tőle (már megint :-)!
2007. november 19.
Adogatós 2.0
Egymással szemben ülünk. Szófia a szájába vesz valamit (egy játékot), odahajol hozzám, és nekem a számmal kell megfognom, és átvennem tőle a valamit. Miután megfogtam, várunk egy darabig, majd visszaadom, ő elveszi - szájjal, várunk, előrehajolva odaadja, elveszem - szájjal, várunk, visszaveszi, várunk, odahajol, és így tovább.
És közben vigyor és vigyor és vigyor, mert ez olyan jó játék! :-)
(Mai ötlete. Az övé, nem az enyém!!! :-)
És közben vigyor és vigyor és vigyor, mert ez olyan jó játék! :-)
(Mai ötlete. Az övé, nem az enyém!!! :-)
Adogatós 1.0
Egymással szemben ülünk. Szófia a szájába vesz valamit (egy játékot), odahajol hozzám, és nekem a számmal kell megfognom, és átvennem tőle a valamit. Miután megfogtam, várunk egy darabig, majd visszaadom, ő elveszi kézzel, beteszi a szájába, előrehajolva odaadja, elveszem - szájjal, várunk, visszaveszi - kézzel, beteszi, odahajol, és így tovább.
És közben vigyor és vigyor és vigyor, mert ez olyan jó játék! :-)
(Múlt hét pénteki ötlete. Az övé, nem az enyém!!! :-)
És közben vigyor és vigyor és vigyor, mert ez olyan jó játék! :-)
(Múlt hét pénteki ötlete. Az övé, nem az enyém!!! :-)
Háddá!
Vagyis: Hagyjál!
Hangzik el Szófia szájából egy általa biztonságosnak ítélt távolságra való elmenekülés és a 'molesztálóval' való nyílt szembefordulás és farkasszemetnézés kíséretében, ha olyan dolog megtörténte helyeztetik kilátásba, ami nagyon nincs ínyére a Művésznőnek.
Ilyenek például: öltözködés, orrszívás, fürdőkádból kiszállás (bár utóbbinál elmenekülésre csak maximum egy méter erejéig van lehetőség).
Most még csak mosolygunk rajta, hogy milyen édes, de jaj! mi lesz még itt!!!!
Ja, és a dolog szépsége, hogy ezt aztán megintcsak nem tanítottuk neki. Valahogy elleste, hogy milyen szituációban mondjuk - ilyenekre gondolok, hogy pl. mikor hagymát pucolok, és rám akar nyomulni, akkor mondom neki, hogy Szófia, hagyjál most egy kicsit, amíg befejezem, stb. vagyis amikor a 'molesztáló' személye pillanatnyilag nemkívánatos a 'molesztált' számára -, és önkényesen elkezdte használni....
Hangzik el Szófia szájából egy általa biztonságosnak ítélt távolságra való elmenekülés és a 'molesztálóval' való nyílt szembefordulás és farkasszemetnézés kíséretében, ha olyan dolog megtörténte helyeztetik kilátásba, ami nagyon nincs ínyére a Művésznőnek.
Ilyenek például: öltözködés, orrszívás, fürdőkádból kiszállás (bár utóbbinál elmenekülésre csak maximum egy méter erejéig van lehetőség).
Most még csak mosolygunk rajta, hogy milyen édes, de jaj! mi lesz még itt!!!!
Ja, és a dolog szépsége, hogy ezt aztán megintcsak nem tanítottuk neki. Valahogy elleste, hogy milyen szituációban mondjuk - ilyenekre gondolok, hogy pl. mikor hagymát pucolok, és rám akar nyomulni, akkor mondom neki, hogy Szófia, hagyjál most egy kicsit, amíg befejezem, stb. vagyis amikor a 'molesztáló' személye pillanatnyilag nemkívánatos a 'molesztált' számára -, és önkényesen elkezdte használni....
2007. november 16.
Fogak
A fogakról akartam még annyit írni, hogy van egy babanaplónk, amibe be lehet írogatni, hogy melyik fogacska mikor bújt ki. Egy darabig ment is a beírogatás, aztán nemrégien belezavarodtam. Amíg ugyanis az alsó szemfogacskákra koncentráltam (na jó, azért nem olyan erősen!), öt darab rágófog előbújt úgy, hogy csak akkor vettem észre őket, amikor már elég szépen kint voltak.
Sokan riogattak régebben a fogzás gyötrelmeivel, egész napos sírás-rívással, lázzal, éjszakai üvöltve ébredésekkel. Hát nálunk ez - hála Szófiának - kimaradt.
Sokan riogattak régebben a fogzás gyötrelmeivel, egész napos sírás-rívással, lázzal, éjszakai üvöltve ébredésekkel. Hát nálunk ez - hála Szófiának - kimaradt.
Szavak 2.
A legújabbak, amiket használ:
óka - róka (két hete kapott az Ikeában egy rókamamát és kicsijét (fotó később), akivel az első pillanatban összenőtt)
aató - ajtó
bo-ba - ezt akkor mondja, amikor a boltba megyünk
ába - lába
haja - természetesen ugyanaz, vagyis valakinek a haja (vagy mostanában leginkább a hintaló sörénye :-)
teeci- tejci (ami a ciciből jön, és mindig meg kell nézni, és örömködve megjegyezni)
aama - alma (ezt lehet, hogy a múltkoriban is felsoroltam már)
hamma - hagyma - ennek az a története, hogy múlt héten megkínáltam sült hagymával, megkóstolta, és nagyon ízlett neki, mert aztán csak járta a nyakamra, hogy "Hamma, hamma." és nyitogatta a szájacskáját az újabb hagymafalatokért :-)
óka - róka (két hete kapott az Ikeában egy rókamamát és kicsijét (fotó később), akivel az első pillanatban összenőtt)
aató - ajtó
bo-ba - ezt akkor mondja, amikor a boltba megyünk
ába - lába
haja - természetesen ugyanaz, vagyis valakinek a haja (vagy mostanában leginkább a hintaló sörénye :-)
teeci- tejci (ami a ciciből jön, és mindig meg kell nézni, és örömködve megjegyezni)
aama - alma (ezt lehet, hogy a múltkoriban is felsoroltam már)
hamma - hagyma - ennek az a története, hogy múlt héten megkínáltam sült hagymával, megkóstolta, és nagyon ízlett neki, mert aztán csak járta a nyakamra, hogy "Hamma, hamma." és nyitogatta a szájacskáját az újabb hagymafalatokért :-)
Tetté!
Na, ez pedig a Tessék! Szófia-nyelven.
Amennyire csak tőlem telt, igyekeztem (és igyekszem) nem helyette mondani az ilyeneket, hogy Tessék! Köszönöm! Kérem!, hanem csak jó példával elöl járni, és bízni benne.
És hát tegnapelőtt odaadott gyors egymásutánban két játékot, és mindkét alkalommal elhangzott egyidejűleg, hogy Tetté.
Nagyon lassan ugyan (mert nekem ez nem is olyan sokkal ezelőttig teljesen új volt), de tanulgatom, hogyan kell bízni az embernek a gyerekében. Nem is olyan könnyű ám megválni a jó öreg sztereotípiáktól, és nagyon oda kell figyelni magára az embernek, hogy a sors ne ismételje önmagát. Hát én most többek között ezen dolgozom.
Amennyire csak tőlem telt, igyekeztem (és igyekszem) nem helyette mondani az ilyeneket, hogy Tessék! Köszönöm! Kérem!, hanem csak jó példával elöl járni, és bízni benne.
És hát tegnapelőtt odaadott gyors egymásutánban két játékot, és mindkét alkalommal elhangzott egyidejűleg, hogy Tetté.
Nagyon lassan ugyan (mert nekem ez nem is olyan sokkal ezelőttig teljesen új volt), de tanulgatom, hogyan kell bízni az embernek a gyerekében. Nem is olyan könnyű ám megválni a jó öreg sztereotípiáktól, és nagyon oda kell figyelni magára az embernek, hogy a sors ne ismételje önmagát. Hát én most többek között ezen dolgozom.
Öt perce történt
Mosom ki az orrszívót a fürdőszobai csapnál, Szófia tipeg utánam, kicsit előrehajolva, kezét a pociján tartva, s közben mondja, hogy "Kaka. Kaka." És nem tévedett... :-)
(Kakálás után persze mindig meg kell nézni a végeredményt, messziről, aztán közelről is, meg is kell nevezni, és természetesen meg is kellene tapogatni, dehát azt meg már én nem engedem. A szemlélődés végén együtt öntjük ki a bilit a wécébe, illetve Szófia még nézheti egy darabig, aztán mondom neki, hogy akkor most lehúzzuk, és lehúzom.)
(Kakálás után persze mindig meg kell nézni a végeredményt, messziről, aztán közelről is, meg is kell nevezni, és természetesen meg is kellene tapogatni, dehát azt meg már én nem engedem. A szemlélődés végén együtt öntjük ki a bilit a wécébe, illetve Szófia még nézheti egy darabig, aztán mondom neki, hogy akkor most lehúzzuk, és lehúzom.)
2007. november 15.
Hó
Ma egész nap esett nálunk a hó. És majdnem egész nap olvadt is. Végül olyan négy óra tájékán lett elég hideg ahhoz, hogy megmaradjon, és amikor az esti fürdetés előtti üres félóránkat azzal töltöttük, hogy kimenjünk megnézni, hogyan esik a hó, így találtuk az udvart és az utcát.
Szófia egyébként jópofa volt, mert amikor feltettem neki a kérdést, hogy kijön-e velem megnézni a hóesést, hasból rávágta, hogy Nem! és elmenekült, majd amikor a kanapén ülve a ruhácskáit a kezemben tartottam, és kértem, hogy jöjjön mégis öltözni, tüntetőlegesen hasravágta magát a járókából kialakított játszósarokban lévő gyapjún, és egy darabig úgyis maradt. Aztán valahogy mégis beadta a derekát, s végül olyan jól érezte magát kint, hogy aztán meg bejönni nem akart.
Szófia egyébként jópofa volt, mert amikor feltettem neki a kérdést, hogy kijön-e velem megnézni a hóesést, hasból rávágta, hogy Nem! és elmenekült, majd amikor a kanapén ülve a ruhácskáit a kezemben tartottam, és kértem, hogy jöjjön mégis öltözni, tüntetőlegesen hasravágta magát a járókából kialakított játszósarokban lévő gyapjún, és egy darabig úgyis maradt. Aztán valahogy mégis beadta a derekát, s végül olyan jól érezte magát kint, hogy aztán meg bejönni nem akart.
2007. november 12.
Gyömrő
Nemrég eltöltöttünk pár napot Gyömrőn, Szófia apai nagyszüleinél, a Barta dédiéknél. 
Pár kép készült csak, valamelyik este a gyömrői tó partján.
Háttérben a tóval vakuval,
és vaku nélkül.
Egy kis séta a friss levegőn
Pihenés a kavicsosban.
Szülinap
Kovács-dédink holnap lesz 82 éves, szombaton megköszöntöttük, virággal, nagyon finom házi készítésű diótortával.
Tényleg mindent ért...
Na most ma reggel feltetettem ide a blogra ezt a kis "felelgetős" videót. Szófia még szintén ma reggel elkezdett nyűgösködni kicsit. Mondom neki:
- Gyere csak! Megnézzük, hogyan énekel a Szófia a mamával?
Erre ő:
- Na-na-na-na....
- Gyere csak! Megnézzük, hogyan énekel a Szófia a mamával?
Erre ő:
- Na-na-na-na....
2007. november 11.
Ditte!
Vagyis Gyitte!
És ma este jöttem rá, hogy azért mondja rövid ivel és két tével, mert mi sem azt mondjuk, hogy "Gyí, te paci, gyí, te ló...", hanem hogy "Gyittepacci, gyittelló...", mert így jobban kijön a lovagoltatás ütemére, mintha helyesen mondanánk. És hát az utánzásos tanulás már csak ilyen :-) Csak győzzünk majd később korrigálni! :-)
A Ditte! vagy ha spórol a szavakkal, akkor csak Di! a hét közepe felé kezdődött, amikor egyik este kocogtunk kifelé a helyi boltocskába, és Szófia nyekergett a hátamon. Hogy jobban teljék az idő, kitaláltam, hogy megzötyögtetem kicsit, és közben persze mondókáztam, mert a sima zötyögtetés mondóka nélkül nálunk természetesen nem program :-) Hát jól ráfáztam, mert a boltig és vissza zötyögtethettem és mondókázhattam, mert ahogy abbahagytam, rögtön jött a hátamról a kérés, hogy Ditte!
Most pedig már minden a házunkban fellelhető lovacska és lovas kép láttán felhagnzik a Di!, csak úgy kommentálás képpen :-)
A hintalovat tegnap kaptuk Orsi barátnémtól, aki fiacskájának, Simonnak van kettő, s ez volt az, ami elfekvőben volt, Szófia pedig jól járt vele.
És ma este jöttem rá, hogy azért mondja rövid ivel és két tével, mert mi sem azt mondjuk, hogy "Gyí, te paci, gyí, te ló...", hanem hogy "Gyittepacci, gyittelló...", mert így jobban kijön a lovagoltatás ütemére, mintha helyesen mondanánk. És hát az utánzásos tanulás már csak ilyen :-) Csak győzzünk majd később korrigálni! :-)
A Ditte! vagy ha spórol a szavakkal, akkor csak Di! a hét közepe felé kezdődött, amikor egyik este kocogtunk kifelé a helyi boltocskába, és Szófia nyekergett a hátamon. Hogy jobban teljék az idő, kitaláltam, hogy megzötyögtetem kicsit, és közben persze mondókáztam, mert a sima zötyögtetés mondóka nélkül nálunk természetesen nem program :-) Hát jól ráfáztam, mert a boltig és vissza zötyögtethettem és mondókázhattam, mert ahogy abbahagytam, rögtön jött a hátamról a kérés, hogy Ditte!
Most pedig már minden a házunkban fellelhető lovacska és lovas kép láttán felhagnzik a Di!, csak úgy kommentálás képpen :-)
A hintalovat tegnap kaptuk Orsi barátnémtól, aki fiacskájának, Simonnak van kettő, s ez volt az, ami elfekvőben volt, Szófia pedig jól járt vele.
Radiátor
Estefelé Szófia nagy durcásan lehúzigálta a zokniját és világosan látszott rajta, hogy ő ma már nem óhajt zoknit hordani. Mivel a fürdésig még jó félóra hátravolt, és hát nem tengerparti forróhomokos talajon járkálunk itthon, mondtam neki:
-Kincsem, a radiátoron van a mamuszod. Hozd ide légy szíves, a mama fel szeretné adni rád.
Erre az én gyerekem odakocogott a radiátorhoz, majd visszakocogott hozzám kezében a mamuszkákkal.
És ez megint egy olyan jelenet volt, amikor csak néztem ki a fejemből meglepetten, ugyanis azt, hogy mi az a radiátor, konkrétan soha nem mondtuk, mutattuk, magyráztuk, neki.
-Kincsem, a radiátoron van a mamuszod. Hozd ide légy szíves, a mama fel szeretné adni rád.
Erre az én gyerekem odakocogott a radiátorhoz, majd visszakocogott hozzám kezében a mamuszkákkal.
És ez megint egy olyan jelenet volt, amikor csak néztem ki a fejemből meglepetten, ugyanis azt, hogy mi az a radiátor, konkrétan soha nem mondtuk, mutattuk, magyráztuk, neki.
2007. november 10.
Vízöntő
Szófia egy ideje minden fürdésnél azzal tölti az idő nagy részét, hogy valamelyik kiürült fürdetős flakonból kiönti a vizet, ami a szájnyílás kialakításától függően vékonyabb vagy vastagabb sugárban távozik abból. Eleddig az én feladatom ezen művelet során a flakon villámgyors újratöltése volt, Szófia türelme ugyanis valahogy mindig hamarabb elfogyott, mint ahogy a flakon teljesen megtelt volna. Mindenesetre figyelhette a Gyermek, hogy mit és hogyan csinálok, mert ma meglepő fordulatot vett az öntögetés. Szófia teljesen önállóan, türelmesen kivárva míg a bugyborékolás abbamarad minden kiöntés után megtöltötte a flakonját! :-) Pontosan úgy, ahogy azt tőlem látta :-) Ez viszont egyúttal azt is jelenti, hogy újabb elfoglaltság iránt kell néznem, mert így csak beszélgetek és passzívan üldögélek... :-)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
