2007. december 30.
2007. december 24.
Nől a dér, álom jár,
hó kering az ág közt.
Karácsonynak ünnepe
lépeget a fák közt.
Én is, ládd, én is, ládd,
hóban lépegetnék,
ha a jeges táj fölött
karácsony lehetnék.
Hó fölött, ég alatt
nagykönyvből dalolnék,
fehér ingben, mezítláb,
ha karácsony volnék.
Viasz-szín, kék-sárga
mennybolt alatt járnék,
körülvenne kék-eres
halvány téli árnyék.
Kis ágat öntöznék
fönn a messze Holdban.
Fagyott cinkék helyébe
lefeküdnék holtan.
Csak sírnék, csak sírnék,
ha karácsony volnék,
vagy legalább utolsó
fia-lánya volnék.
W.S.
hó kering az ág közt.
Karácsonynak ünnepe
lépeget a fák közt.
Én is, ládd, én is, ládd,
hóban lépegetnék,
ha a jeges táj fölött
karácsony lehetnék.
Hó fölött, ég alatt
nagykönyvből dalolnék,
fehér ingben, mezítláb,
ha karácsony volnék.
Viasz-szín, kék-sárga
mennybolt alatt járnék,
körülvenne kék-eres
halvány téli árnyék.
Kis ágat öntöznék
fönn a messze Holdban.
Fagyott cinkék helyébe
lefeküdnék holtan.
Csak sírnék, csak sírnék,
ha karácsony volnék,
vagy legalább utolsó
fia-lánya volnék.
W.S.
2007. december 20.
2007. december 17.
2007. december 15.
2007. december 14.
2007. december 13.
Pisilés, most
Tegnap, amíg itthon voltunk, egy pisi sem csurgott be, ahányszor csak érezte, hogy most jönni fog, elkezdett körülöttem legyeskedni, és kaka-kakázni, vagy kaki-kakizni, én lehúztam a nadrágját, kikapcsoltam a badit, Szófia rátornászta magát a bilire, villámgyorsan belepisilt, és már pattant is fel, és indult a bilivel a wécé felé. Ugyanúgy, mint tegnapelőtt.
Ha elmegyünk, adok rá pelut, mert bár a kaki miatt 'idegenben' is szól, viszont a pisi miatt nem, vagy csak ritkán (vagy csak én nem figyelek eléggé), meg itt van most ez a sok ruha, és félek egyrészt, hogy éppen nem olyan helyen jön rá a pisilhetnék, ahol van lehetőségünk intézkedni, vagy nem tudom elég gyorsan levetkőztetni.
De az is lehet, hogy csak keresem a kibúvót, és egyszerűen nekem most még így kényelmesebb...
Ha elmegyünk, adok rá pelut, mert bár a kaki miatt 'idegenben' is szól, viszont a pisi miatt nem, vagy csak ritkán (vagy csak én nem figyelek eléggé), meg itt van most ez a sok ruha, és félek egyrészt, hogy éppen nem olyan helyen jön rá a pisilhetnék, ahol van lehetőségünk intézkedni, vagy nem tudom elég gyorsan levetkőztetni.
De az is lehet, hogy csak keresem a kibúvót, és egyszerűen nekem most még így kényelmesebb...
Orrfúvás
Írtam valamelyik postban a napokban, hogy Szófia megint megtaknyosodott. Most nem olyan vészes, mint a kettővel ezelőtti, de azér' van bőven. Viszont annyira ügyes: tegnap egyszercsak elkezdte kifújni (eddig is próbálkozott vele, de nem volt az igazi), s így délután, amikor elmentünk Mórra, bár bekészítettem a táskámba az orrszívót, de elő sem kellett vennünk, mert ahányszor csak kértem a Művésznőt, ő mindig jó erősen megfújta az orrát, és az összes takony az odatartott zsepiben landolt.
Mára egy kicsit kijött a frissen szerzett gyakorlatból, úgyhogy most fújunk és szívunk felváltva, de amikor porzsívozzuk a nózit, olyan sértődött arcot vág, hogy csuda! Valami olyasmit olvasok le róla, hogy "Mama, mit csinálsz?! Nagylány vagyok én már! Tudok egyedül is orrot fújni!!"
Mára egy kicsit kijött a frissen szerzett gyakorlatból, úgyhogy most fújunk és szívunk felváltva, de amikor porzsívozzuk a nózit, olyan sértődött arcot vág, hogy csuda! Valami olyasmit olvasok le róla, hogy "Mama, mit csinálsz?! Nagylány vagyok én már! Tudok egyedül is orrot fújni!!"
Nyírakozni voltunk
Így mondanák Jászberényben :-)
Előző alkalommal (kábé két hónapja) sem volt gond, annyi feladatom volt csak, hogy míg Szófia az ölemben ült és Dorina próbálota lecsipkedni a már nagyon hosszú hajvégeket, nekem szórakoztatnom kellett a Dedet, fodrászecsettel, csipesszel, meg ami még kéznél volt.
Most kicsit tovább tartott a művelet, mert már nemcsak a hajvégek lettek lecsipkedve, hanem mindenhonnan egy kicsi (2 centi) hajacska. Tudom, nem éppen lányos frizura, viszont praktikus, aztán Dorinával úgy beszéltük meg, hogy következő alkalomra már kitalálunk valami fazont is. Amíg Szófia megintcsak nálam ücsörgött, most Csucsu szórakoztatta őt ezzel-azzal, s így a Dorinára vetett kezdeti szemöldökösszehúzós, morcos, haggyámá' pillantásokat vidámkodás váltotta fel.
Végül otthagytunk vagy kétmarék babahajat a padlón, amit úúúgy sajnáltam, de már a múltkorit is elhoztam egy zacskóban, és hát nem gyűjthetem össze egy zsákban az összes levágott haját puszta sajnálkozásból.
Előző alkalommal (kábé két hónapja) sem volt gond, annyi feladatom volt csak, hogy míg Szófia az ölemben ült és Dorina próbálota lecsipkedni a már nagyon hosszú hajvégeket, nekem szórakoztatnom kellett a Dedet, fodrászecsettel, csipesszel, meg ami még kéznél volt.
Most kicsit tovább tartott a művelet, mert már nemcsak a hajvégek lettek lecsipkedve, hanem mindenhonnan egy kicsi (2 centi) hajacska. Tudom, nem éppen lányos frizura, viszont praktikus, aztán Dorinával úgy beszéltük meg, hogy következő alkalomra már kitalálunk valami fazont is. Amíg Szófia megintcsak nálam ücsörgött, most Csucsu szórakoztatta őt ezzel-azzal, s így a Dorinára vetett kezdeti szemöldökösszehúzós, morcos, haggyámá' pillantásokat vidámkodás váltotta fel.
Végül otthagytunk vagy kétmarék babahajat a padlón, amit úúúgy sajnáltam, de már a múltkorit is elhoztam egy zacskóban, és hát nem gyűjthetem össze egy zsákban az összes levágott haját puszta sajnálkozásból.
2007. december 11.
Móra Ferenc: Altató
Csicsija, bubuja, én csillagom,
Bölcsődet dúdolva ringatgatom,
Két szemed álomba csókolgatom,
Csicsija, bubuja, én csillagom!
Hajnal az életed, dél az enyém,
Utamról tiédre ömlik a fény
S mikorra a hajad aranyodik,
Az enyém szürkébe csavarodik.
S ha napom süllyed az ég peremin,
Te fogod majd le az én szemeim,
S én alszom majd el a te dalodon,
Csicsija, bubuja, én csillagom!
(1903)
Bölcsődet dúdolva ringatgatom,
Két szemed álomba csókolgatom,
Csicsija, bubuja, én csillagom!
Hajnal az életed, dél az enyém,
Utamról tiédre ömlik a fény
S mikorra a hajad aranyodik,
Az enyém szürkébe csavarodik.
S ha napom süllyed az ég peremin,
Te fogod majd le az én szemeim,
S én alszom majd el a te dalodon,
Csicsija, bubuja, én csillagom!
(1903)
Ma szemfüles voltam
... és amikor Szófia az egyik délutáni szopit félbehagva elkezdett körbe-körbe toporogni és mondogatta, hogy kaka-kaka, akkor levettem a nadrágját, a badit kikapcsoltam, és magam mellől magam elé toltam a bilit. A Művésznő pedig ráült és belepisilt, majd pisilés után azonnal felpattant, felkapta a bilit és vitte ki nagy büszkén a wécébe.
Amúgy ma reggelre megint megtaknyosodott kicsit. Úgy látszik, ez már csak ilyen: két hét takony nélkül, majd egy-két hét takonnyal...
Amúgy ma reggelre megint megtaknyosodott kicsit. Úgy látszik, ez már csak ilyen: két hét takony nélkül, majd egy-két hét takonnyal...
2007. december 8.
Khm...
A mi karácsonyi képeslapunk:
Feri bátyával is csináltam egyet, ez egy kicsit más:
Jó, jó, tudom, hogy idétlen, és az sem mentség, hogy Szófiának tetszik! :-) (neki még nincsenek előítéletei...)
Dó
A legutolsó telihold előtti pár napban egyszer úgy alakult, hogy a napi második sétánk ideje már sötétedés utánra esett. Tiszta idő volt, korán kelt a hold, én pedig mutogattam Szófiának. Eleinte kicsit zavart volt, csak nézte-nézte az utcai lámpákat és a holdat, hogy vajon mi lehet a különbség közöttük, aztán egyszercsak leesett neki a tantusz, és onnantól kezdve a lámpákat következetesen ámpa-zta a holdra pedig következetesen azt mondta, hogy Dó.
Pár napra rá hold ugyan nem volt az égen, csillagok viszont dögivel, és akkor azokat is jól megnéztük.
Azóta ha úgy alakul, hogy sötétben kikeveredünk (vagy sötéttel keveredünk haza) bámul fel az égre, holdra, csillagokra és suttogja maga elé, hogy dó, dó.
Pár napra rá hold ugyan nem volt az égen, csillagok viszont dögivel, és akkor azokat is jól megnéztük.
Azóta ha úgy alakul, hogy sötétben kikeveredünk (vagy sötéttel keveredünk haza) bámul fel az égre, holdra, csillagokra és suttogja maga elé, hogy dó, dó.
2007. december 7.
2007. december 6.
Dec. 6.
Tegnap este fürdés után kikerült az általam addigra már jól kisuvickolt lábbeli az ablakba.
amiből ki lehetett szedegetni, és rázogatni a mindenféle finomságot:
pár szem mandarint,
Elénekeltünk pár Mikulás-csalogató dalocskát, s mondtam Szófiának, hogy én biztos vagyok benne, hogy lesz valami meglepetés reggelre a cipőcskéjében, mert ő nagyon-nagyon jó kislány, és a jókislányok cipője nem marad üresen.
Ebben valószínűleg a Mikulás is egyetértett velem, mert reggelre (igen, mi sötétben kelünk...) aztán tényleg ott volt a csinos kis csomagocska
amiből ki lehetett szedegetni, és rázogatni a mindenféle finomságot:pár szem mandarint,dió- és kókusztöltelékes karob szeleteket, vaníliás nápolyit és egy kis aszalt gyümölcsöt,
és aztán a régi rossz szokáshoz híven édességgel lehetett kezdeni a napot...
PS. Barbikám! Isten éltessen!
2007. december 5.
EC - ahol most tartunk
Írtam ugye a múltkoriban, hogy Szófia kocogott utánam, keze a pociján, picit előrehajolva, és azt hajtogatva, hogy kaka-kaka. Kaka-téren a helyzet azóta sem változott, reggel ébredés után majdnem mindig kakil, és ha napközben is kell neki, akkor szól, kakál és együtt visszük ki a bilit kiönteni a wécébe. Illetve az együttkivivés annyit jelent, hogy ő viszi a bilit, két kézben tartva, én pedig megyek mögötte, egyik kezemet készenlétben tartva a bili környékén arra az esetre, ha a Ded véletlenül megbotlana (mert azért ilyen még előfordul). Kiöntjük a kakát a wécébe, én kimosom a bilit, Szófia addig még nézheti a kakát (ezt mindig jól a wécékagyló fölé hajolva teszi), aztán lehúzom a wécét, és irány vissza a szobába.
Pisivel úgy vagyunk már jóideje, hogy ha éppen én is figyelek és Szófiának is eszébe jut, akkor odajön nyüsszögni a lábamhoz, így "szól". Ha csak én vagyok fejben a témánál, akkor marad a timing, ha csak Szófia van ott és én nem kapcsolok, vagy mindegyikünk máshol jár, akkor bizony becsurog a pisi a nadrágba. Ami érdekes, hogy egyelőre a pisire is a kaka szót használja, sőt, ha békegalambokat ereget, akkor arra is. Bilibe és naciba pisilést illetően számadatokat nem tudok mondani, vannak pisi-szempontból jobb és rosszabb napok.
A héten terveztem már, hogy írok erről, aztán mindig elmaradt, de ez így most jó, mert összevártam az eseményeket.
A mai meglepetés számomra a következő volt. Varrogattam a kanapén ülve, és láttam én a szemem sarkából, hogy a Művésznő körben kering a szobában, és azt is hallottam, hogy közben azt suttogja, hogy kaki-kaki, de valahogy nem kapcsoltam és csak varrogattam tovább.
Szófia pedig átváltott önkiszolgáló üzemmódba: odament az egyik bilijéhez, ráült (ezt kábé egy hete csinálja, eddig mindig fölé kellett tartani, mert ha ráültettem, azonnal lepattant róla), fordítva, tehát úgy, hogy a bili hátulján lévő deréktámasz volt neki elöl, amiben jól megkapaszkodott (szerintem a hintaló miatt van!!), és úgy ahogy volt, bugyistul-nadrágostul belepisilt a bilibe, majd elégedetten felállt, és megnézegette az eredményt. Aztán persze ezt is kivittük közösen a wécébe kiönteni, és csak ezután öltöztettem át, mert nem akartam a kizökkenteni az örömködésből.
Ez egy tegnap készült kép a bili meglovagolásáról:
2007. december 4.
Nem - igen
Mostanában kezdte használni ezeket a szavakat szándék kifejezésére.
Amikor nemleges választ ad valamire, akkor azt úgy mondja, hogy Nennn! és a nyelvecskéjét végig kidugva tarjta :-), ha nyomatékosítani akar, akkor a fejét is rázza. De van, hogy csak a fejét rázza.
Igenlő válasz esetént azt mondja: Idde! és mivel a fejével még nem tud felnőttesen finoman biccenteni, vállból, vagy hátközépből hajlít egy picit az Idde! mellé nyomatékosításképpen :-)
Amikor nemleges választ ad valamire, akkor azt úgy mondja, hogy Nennn! és a nyelvecskéjét végig kidugva tarjta :-), ha nyomatékosítani akar, akkor a fejét is rázza. De van, hogy csak a fejét rázza.
Igenlő válasz esetént azt mondja: Idde! és mivel a fejével még nem tud felnőttesen finoman biccenteni, vállból, vagy hátközépből hajlít egy picit az Idde! mellé nyomatékosításképpen :-)
2007. december 3.
Gyerekbiztos
Ilyesminek nevezett kupakkal vannak ugye ellátva azok a kemikáliák, amiknek a gyerkők általi megkóstolásából nagy-nagy bajok származhatnak.
Ilyesmivel van ellátva az a flakon is, ami egy ideje fent figyel nálunk az előszobai varrógépen, és lefolyótisztító granulátum van benne, ami vízzel érintkeze sósavvá válik (Tamás mondta, én pedig hiszek neki).
Hát ez a flakon az előzetes megítélésem szerint elég magasan is volt, gyerekbiztos kupakos is volt, így aztán igazán soha nem aggódtam azon, hogy bajok forrása lehet.
Végül nem is lett, de ez csak annak köszönhető, hogy Szófiának volt annyi esze, hogy miután valahogy lehúzkodta a varrógépről és lecsavarta róla a gyerekbiztos kupakot, szépen kiöntögette a granulátumot a padlóra, elmélyedve vizsgálta, hogy hogyan gurulnak a fehér-átlástzós gyöngyöcskék szerteszéjjel, de esze ágában sem volt megkóstolni.
Itt a blogon nem esett még szó róla de ez a gyerek egyébként mindenről minden kupakot lecsavar. Pár példa csak, amit viszontláttunk a padlón, szőnyegen, itt-ott-amott a mi kis lecsavaróművésznőnknek köszönhetően: vizesüvegek, kannák, krémek, fogkrémek, súrolók, mosogatószerek, dévitamin, orrcsepp, illóolaj, babakonzerv ésatöbbi. Szóval mindenről mindent lecsavar. Azt is, amiről mi simán azt gondoljuk, hogy "Ááááááááá, elég erősen fent van a kupak, ezt nem tudja lecsavarni." Szófiának kábé két percébe telik, hogy lecsavarja a szerintünk elég erősen feltekert kupakokat is. Úgyhogy tényleg nagyon-nagyon bombabiztosan erősen kell feltekerni azt a kupakot, amit két perc múlva is a helyén akarunk tudni.
És ez eddig renben is van. De hogy egy gyerekbiztos kupakot hogy bír letekerni egy tizennégyhónapos, azt valószínűleg soha nem fogom megérteni...
Ilyesmivel van ellátva az a flakon is, ami egy ideje fent figyel nálunk az előszobai varrógépen, és lefolyótisztító granulátum van benne, ami vízzel érintkeze sósavvá válik (Tamás mondta, én pedig hiszek neki).
Hát ez a flakon az előzetes megítélésem szerint elég magasan is volt, gyerekbiztos kupakos is volt, így aztán igazán soha nem aggódtam azon, hogy bajok forrása lehet.
Végül nem is lett, de ez csak annak köszönhető, hogy Szófiának volt annyi esze, hogy miután valahogy lehúzkodta a varrógépről és lecsavarta róla a gyerekbiztos kupakot, szépen kiöntögette a granulátumot a padlóra, elmélyedve vizsgálta, hogy hogyan gurulnak a fehér-átlástzós gyöngyöcskék szerteszéjjel, de esze ágában sem volt megkóstolni.
Itt a blogon nem esett még szó róla de ez a gyerek egyébként mindenről minden kupakot lecsavar. Pár példa csak, amit viszontláttunk a padlón, szőnyegen, itt-ott-amott a mi kis lecsavaróművésznőnknek köszönhetően: vizesüvegek, kannák, krémek, fogkrémek, súrolók, mosogatószerek, dévitamin, orrcsepp, illóolaj, babakonzerv ésatöbbi. Szóval mindenről mindent lecsavar. Azt is, amiről mi simán azt gondoljuk, hogy "Ááááááááá, elég erősen fent van a kupak, ezt nem tudja lecsavarni." Szófiának kábé két percébe telik, hogy lecsavarja a szerintünk elég erősen feltekert kupakokat is. Úgyhogy tényleg nagyon-nagyon bombabiztosan erősen kell feltekerni azt a kupakot, amit két perc múlva is a helyén akarunk tudni.
És ez eddig renben is van. De hogy egy gyerekbiztos kupakot hogy bír letekerni egy tizennégyhónapos, azt valószínűleg soha nem fogom megérteni...
2007. november 28.
Ég a bőr a képemről (magam előtt elsősorban), mert teljesen megfeledkeztem róla, hogy a gyerekem tegnap volt 14 hónapos. Ma jutott eszembe csak, amikor hazaértünk Ringatóról, és valamiért számolgattam magamban, hogy akkor most hogy is vagyunk a napokkal (ja, mióta itthon múlatom az időmet Szófiával, azóta a naptár sokat veszített a régebbi jelentőségéből).
Szóval elfelejtettem megélni a pillanatot. Nem így Szófia: ő ünnepelt, nem is akármilyen viseletben, hanem ebben a kis piros cicanyakkendőben, amit a hétvégén húzkodtam elő az egyik fiókból, aztán valahogy elöl is maradt, és uge egy tizennégy hónaposnak elég egyszer megmutatni valamit.
Ma amúgy méreckedtünk is (asszem inkább úgy kellene írni, hogy méret-z-kedtünk, de ez nekem olyan eröltetett, úgyhogy most kivételesen félre a helyesírással!!!), 78 centi és 10,8 kiló. Ez végülis teljesen lényegtelen, csak hogy lássanak minket néha a védőben. Kérdeztem, mikor kell jönni legközelebb, 2-3 havonta elég, úgyhogy talán majd tél végén megyünk megint.
A mai Ringató amúgy kicsit gázos volt. Az eredeti fél tizes kezdésből mára kábé háromnegyed tizenegy lett, öten voltunk csak, de asszem a végére mindegyik gyerek nyüsszögött a fáradtságtól, mert mint kiderült, mind a kétszer- mind az egyszeralvóknak beleesik az alvásidejébe ez az időpont. Irma is látta a gyerekeken (már a múltkor is), hogy ez így nem a legjobb, úgyhogy most vszelg áttesszük szerda helyett péntekre a foglalkozásokat, mert így tud majd jönni időben.
Szóval elfelejtettem megélni a pillanatot. Nem így Szófia: ő ünnepelt, nem is akármilyen viseletben, hanem ebben a kis piros cicanyakkendőben, amit a hétvégén húzkodtam elő az egyik fiókból, aztán valahogy elöl is maradt, és uge egy tizennégy hónaposnak elég egyszer megmutatni valamit.
Ma amúgy méreckedtünk is (asszem inkább úgy kellene írni, hogy méret-z-kedtünk, de ez nekem olyan eröltetett, úgyhogy most kivételesen félre a helyesírással!!!), 78 centi és 10,8 kiló. Ez végülis teljesen lényegtelen, csak hogy lássanak minket néha a védőben. Kérdeztem, mikor kell jönni legközelebb, 2-3 havonta elég, úgyhogy talán majd tél végén megyünk megint.
A mai Ringató amúgy kicsit gázos volt. Az eredeti fél tizes kezdésből mára kábé háromnegyed tizenegy lett, öten voltunk csak, de asszem a végére mindegyik gyerek nyüsszögött a fáradtságtól, mert mint kiderült, mind a kétszer- mind az egyszeralvóknak beleesik az alvásidejébe ez az időpont. Irma is látta a gyerekeken (már a múltkor is), hogy ez így nem a legjobb, úgyhogy most vszelg áttesszük szerda helyett péntekre a foglalkozásokat, mert így tud majd jönni időben.
2007. november 23.
Reggeli szcenárió
Már vagy tíz éve, hogy mindig oda van készítve az ágy mellé, vagy az ágyba fej mellé egy vizesüveg, s én ébredés után azzal kezdem a napot, hogy iszom egyet; mióta szoptatok, azóta meg pláne fontosnak tartom, hogy a.s.a.p. megtörténjék az éjszakai szopi miatt a folyadékutánpótlás.
Tegnap reggel történt, hogy Szófia miután befejezte az ágyban a szokásos reggeli ébresztőszopiját, odamászott a vizesüveghez, és a kezembe nyomta azzal, hogy Tetté!
Ittam belőle, aminek nagy örömködés lett a vége.
Szófiának talán sikerélménye volt, talán amiatt, hogy sikerült megint megértetnie magát, hogy megfigyelt és megjegyzett egy újabb szokást, nem tudom.
Részemről amiatt volt az örömködés, hogy van egy ilyen tündéri, nagyon figyelmes és kedves tizennégyhónaposom, aki nem hagyja a mamit szomjazni.
Tegnap reggel történt, hogy Szófia miután befejezte az ágyban a szokásos reggeli ébresztőszopiját, odamászott a vizesüveghez, és a kezembe nyomta azzal, hogy Tetté!
Ittam belőle, aminek nagy örömködés lett a vége.
Szófiának talán sikerélménye volt, talán amiatt, hogy sikerült megint megértetnie magát, hogy megfigyelt és megjegyzett egy újabb szokást, nem tudom.
Részemről amiatt volt az örömködés, hogy van egy ilyen tündéri, nagyon figyelmes és kedves tizennégyhónaposom, aki nem hagyja a mamit szomjazni.
2007. november 22.
Egy újabb kis lépés
Mostanában többször felvillant a kérdés, hogy Szófia vajon mikor érik meg rá fejben is, mert az nem kétséges, hogy fizikailag már egy ideje megért.
Oszkár kutyánk (aki egyébként nagyon eszes, de szereti játszani a hülyét, nyilván mert az kényelmesebb) jó szokásához híven megint akkor kezdte el a bejárati előtt harsogva ugatni a semmit, amikor Szófia az egy darab nappali alvását folytatta. Én mérgelődve kirohantam az ajtóhoz, és megfegyelmeztem az ebet, aztán indultam vissza, hogy megnézzem, nem ébredt-e fel a gyerkő, s ha igen, kéznél legyek. Mert eddig az volt a bevett szokás, hogy ha ébredésekor nem voltam mellette, akkor vagy nyüsszögött egy kicsit, vagy elkezdett mamázni, vagy jó hangosan mocorgott, és sóhajtozott, hogy így hívja fel magára a figyelmet, és menjek már kiszedni az ágyból. Szóval kocogtam a hálószoba felé, Szófia pedig (mégiscsak nagy-nagy meglepetésemre) tipegett kifelé. Felébredt, és nyilván úgy érezte, hogy akkor ő most már elég nagy és ügyes és önálló ahhoz, hogy ne várjon a mama megjelenésére, hanem egyedül lekászálódjon az ágyról (Liv ötletétől indíttatva 9 hónaposan megtanítottam erre), kivonuljon a nappaliba és csatlakozzon az ott levőkhöz :-) Annyira édes volt, elolvadtam tőle (már megint :-)!
Oszkár kutyánk (aki egyébként nagyon eszes, de szereti játszani a hülyét, nyilván mert az kényelmesebb) jó szokásához híven megint akkor kezdte el a bejárati előtt harsogva ugatni a semmit, amikor Szófia az egy darab nappali alvását folytatta. Én mérgelődve kirohantam az ajtóhoz, és megfegyelmeztem az ebet, aztán indultam vissza, hogy megnézzem, nem ébredt-e fel a gyerkő, s ha igen, kéznél legyek. Mert eddig az volt a bevett szokás, hogy ha ébredésekor nem voltam mellette, akkor vagy nyüsszögött egy kicsit, vagy elkezdett mamázni, vagy jó hangosan mocorgott, és sóhajtozott, hogy így hívja fel magára a figyelmet, és menjek már kiszedni az ágyból. Szóval kocogtam a hálószoba felé, Szófia pedig (mégiscsak nagy-nagy meglepetésemre) tipegett kifelé. Felébredt, és nyilván úgy érezte, hogy akkor ő most már elég nagy és ügyes és önálló ahhoz, hogy ne várjon a mama megjelenésére, hanem egyedül lekászálódjon az ágyról (Liv ötletétől indíttatva 9 hónaposan megtanítottam erre), kivonuljon a nappaliba és csatlakozzon az ott levőkhöz :-) Annyira édes volt, elolvadtam tőle (már megint :-)!
2007. november 19.
Adogatós 2.0
Egymással szemben ülünk. Szófia a szájába vesz valamit (egy játékot), odahajol hozzám, és nekem a számmal kell megfognom, és átvennem tőle a valamit. Miután megfogtam, várunk egy darabig, majd visszaadom, ő elveszi - szájjal, várunk, előrehajolva odaadja, elveszem - szájjal, várunk, visszaveszi, várunk, odahajol, és így tovább.
És közben vigyor és vigyor és vigyor, mert ez olyan jó játék! :-)
(Mai ötlete. Az övé, nem az enyém!!! :-)
És közben vigyor és vigyor és vigyor, mert ez olyan jó játék! :-)
(Mai ötlete. Az övé, nem az enyém!!! :-)
Adogatós 1.0
Egymással szemben ülünk. Szófia a szájába vesz valamit (egy játékot), odahajol hozzám, és nekem a számmal kell megfognom, és átvennem tőle a valamit. Miután megfogtam, várunk egy darabig, majd visszaadom, ő elveszi kézzel, beteszi a szájába, előrehajolva odaadja, elveszem - szájjal, várunk, visszaveszi - kézzel, beteszi, odahajol, és így tovább.
És közben vigyor és vigyor és vigyor, mert ez olyan jó játék! :-)
(Múlt hét pénteki ötlete. Az övé, nem az enyém!!! :-)
És közben vigyor és vigyor és vigyor, mert ez olyan jó játék! :-)
(Múlt hét pénteki ötlete. Az övé, nem az enyém!!! :-)
Háddá!
Vagyis: Hagyjál!
Hangzik el Szófia szájából egy általa biztonságosnak ítélt távolságra való elmenekülés és a 'molesztálóval' való nyílt szembefordulás és farkasszemetnézés kíséretében, ha olyan dolog megtörténte helyeztetik kilátásba, ami nagyon nincs ínyére a Művésznőnek.
Ilyenek például: öltözködés, orrszívás, fürdőkádból kiszállás (bár utóbbinál elmenekülésre csak maximum egy méter erejéig van lehetőség).
Most még csak mosolygunk rajta, hogy milyen édes, de jaj! mi lesz még itt!!!!
Ja, és a dolog szépsége, hogy ezt aztán megintcsak nem tanítottuk neki. Valahogy elleste, hogy milyen szituációban mondjuk - ilyenekre gondolok, hogy pl. mikor hagymát pucolok, és rám akar nyomulni, akkor mondom neki, hogy Szófia, hagyjál most egy kicsit, amíg befejezem, stb. vagyis amikor a 'molesztáló' személye pillanatnyilag nemkívánatos a 'molesztált' számára -, és önkényesen elkezdte használni....
Hangzik el Szófia szájából egy általa biztonságosnak ítélt távolságra való elmenekülés és a 'molesztálóval' való nyílt szembefordulás és farkasszemetnézés kíséretében, ha olyan dolog megtörténte helyeztetik kilátásba, ami nagyon nincs ínyére a Művésznőnek.
Ilyenek például: öltözködés, orrszívás, fürdőkádból kiszállás (bár utóbbinál elmenekülésre csak maximum egy méter erejéig van lehetőség).
Most még csak mosolygunk rajta, hogy milyen édes, de jaj! mi lesz még itt!!!!
Ja, és a dolog szépsége, hogy ezt aztán megintcsak nem tanítottuk neki. Valahogy elleste, hogy milyen szituációban mondjuk - ilyenekre gondolok, hogy pl. mikor hagymát pucolok, és rám akar nyomulni, akkor mondom neki, hogy Szófia, hagyjál most egy kicsit, amíg befejezem, stb. vagyis amikor a 'molesztáló' személye pillanatnyilag nemkívánatos a 'molesztált' számára -, és önkényesen elkezdte használni....
2007. november 16.
Fogak
A fogakról akartam még annyit írni, hogy van egy babanaplónk, amibe be lehet írogatni, hogy melyik fogacska mikor bújt ki. Egy darabig ment is a beírogatás, aztán nemrégien belezavarodtam. Amíg ugyanis az alsó szemfogacskákra koncentráltam (na jó, azért nem olyan erősen!), öt darab rágófog előbújt úgy, hogy csak akkor vettem észre őket, amikor már elég szépen kint voltak.
Sokan riogattak régebben a fogzás gyötrelmeivel, egész napos sírás-rívással, lázzal, éjszakai üvöltve ébredésekkel. Hát nálunk ez - hála Szófiának - kimaradt.
Sokan riogattak régebben a fogzás gyötrelmeivel, egész napos sírás-rívással, lázzal, éjszakai üvöltve ébredésekkel. Hát nálunk ez - hála Szófiának - kimaradt.
Szavak 2.
A legújabbak, amiket használ:
óka - róka (két hete kapott az Ikeában egy rókamamát és kicsijét (fotó később), akivel az első pillanatban összenőtt)
aató - ajtó
bo-ba - ezt akkor mondja, amikor a boltba megyünk
ába - lába
haja - természetesen ugyanaz, vagyis valakinek a haja (vagy mostanában leginkább a hintaló sörénye :-)
teeci- tejci (ami a ciciből jön, és mindig meg kell nézni, és örömködve megjegyezni)
aama - alma (ezt lehet, hogy a múltkoriban is felsoroltam már)
hamma - hagyma - ennek az a története, hogy múlt héten megkínáltam sült hagymával, megkóstolta, és nagyon ízlett neki, mert aztán csak járta a nyakamra, hogy "Hamma, hamma." és nyitogatta a szájacskáját az újabb hagymafalatokért :-)
óka - róka (két hete kapott az Ikeában egy rókamamát és kicsijét (fotó később), akivel az első pillanatban összenőtt)
aató - ajtó
bo-ba - ezt akkor mondja, amikor a boltba megyünk
ába - lába
haja - természetesen ugyanaz, vagyis valakinek a haja (vagy mostanában leginkább a hintaló sörénye :-)
teeci- tejci (ami a ciciből jön, és mindig meg kell nézni, és örömködve megjegyezni)
aama - alma (ezt lehet, hogy a múltkoriban is felsoroltam már)
hamma - hagyma - ennek az a története, hogy múlt héten megkínáltam sült hagymával, megkóstolta, és nagyon ízlett neki, mert aztán csak járta a nyakamra, hogy "Hamma, hamma." és nyitogatta a szájacskáját az újabb hagymafalatokért :-)
Tetté!
Na, ez pedig a Tessék! Szófia-nyelven.
Amennyire csak tőlem telt, igyekeztem (és igyekszem) nem helyette mondani az ilyeneket, hogy Tessék! Köszönöm! Kérem!, hanem csak jó példával elöl járni, és bízni benne.
És hát tegnapelőtt odaadott gyors egymásutánban két játékot, és mindkét alkalommal elhangzott egyidejűleg, hogy Tetté.
Nagyon lassan ugyan (mert nekem ez nem is olyan sokkal ezelőttig teljesen új volt), de tanulgatom, hogyan kell bízni az embernek a gyerekében. Nem is olyan könnyű ám megválni a jó öreg sztereotípiáktól, és nagyon oda kell figyelni magára az embernek, hogy a sors ne ismételje önmagát. Hát én most többek között ezen dolgozom.
Amennyire csak tőlem telt, igyekeztem (és igyekszem) nem helyette mondani az ilyeneket, hogy Tessék! Köszönöm! Kérem!, hanem csak jó példával elöl járni, és bízni benne.
És hát tegnapelőtt odaadott gyors egymásutánban két játékot, és mindkét alkalommal elhangzott egyidejűleg, hogy Tetté.
Nagyon lassan ugyan (mert nekem ez nem is olyan sokkal ezelőttig teljesen új volt), de tanulgatom, hogyan kell bízni az embernek a gyerekében. Nem is olyan könnyű ám megválni a jó öreg sztereotípiáktól, és nagyon oda kell figyelni magára az embernek, hogy a sors ne ismételje önmagát. Hát én most többek között ezen dolgozom.
Öt perce történt
Mosom ki az orrszívót a fürdőszobai csapnál, Szófia tipeg utánam, kicsit előrehajolva, kezét a pociján tartva, s közben mondja, hogy "Kaka. Kaka." És nem tévedett... :-)
(Kakálás után persze mindig meg kell nézni a végeredményt, messziről, aztán közelről is, meg is kell nevezni, és természetesen meg is kellene tapogatni, dehát azt meg már én nem engedem. A szemlélődés végén együtt öntjük ki a bilit a wécébe, illetve Szófia még nézheti egy darabig, aztán mondom neki, hogy akkor most lehúzzuk, és lehúzom.)
(Kakálás után persze mindig meg kell nézni a végeredményt, messziről, aztán közelről is, meg is kell nevezni, és természetesen meg is kellene tapogatni, dehát azt meg már én nem engedem. A szemlélődés végén együtt öntjük ki a bilit a wécébe, illetve Szófia még nézheti egy darabig, aztán mondom neki, hogy akkor most lehúzzuk, és lehúzom.)
2007. november 15.
Hó
Ma egész nap esett nálunk a hó. És majdnem egész nap olvadt is. Végül olyan négy óra tájékán lett elég hideg ahhoz, hogy megmaradjon, és amikor az esti fürdetés előtti üres félóránkat azzal töltöttük, hogy kimenjünk megnézni, hogyan esik a hó, így találtuk az udvart és az utcát.
Szófia egyébként jópofa volt, mert amikor feltettem neki a kérdést, hogy kijön-e velem megnézni a hóesést, hasból rávágta, hogy Nem! és elmenekült, majd amikor a kanapén ülve a ruhácskáit a kezemben tartottam, és kértem, hogy jöjjön mégis öltözni, tüntetőlegesen hasravágta magát a járókából kialakított játszósarokban lévő gyapjún, és egy darabig úgyis maradt. Aztán valahogy mégis beadta a derekát, s végül olyan jól érezte magát kint, hogy aztán meg bejönni nem akart.
Szófia egyébként jópofa volt, mert amikor feltettem neki a kérdést, hogy kijön-e velem megnézni a hóesést, hasból rávágta, hogy Nem! és elmenekült, majd amikor a kanapén ülve a ruhácskáit a kezemben tartottam, és kértem, hogy jöjjön mégis öltözni, tüntetőlegesen hasravágta magát a járókából kialakított játszósarokban lévő gyapjún, és egy darabig úgyis maradt. Aztán valahogy mégis beadta a derekát, s végül olyan jól érezte magát kint, hogy aztán meg bejönni nem akart.
2007. november 12.
Gyömrő
Nemrég eltöltöttünk pár napot Gyömrőn, Szófia apai nagyszüleinél, a Barta dédiéknél. 
Pár kép készült csak, valamelyik este a gyömrői tó partján.
Háttérben a tóval vakuval,
és vaku nélkül.
Egy kis séta a friss levegőn
Pihenés a kavicsosban.
Szülinap
Kovács-dédink holnap lesz 82 éves, szombaton megköszöntöttük, virággal, nagyon finom házi készítésű diótortával.
Tényleg mindent ért...
Na most ma reggel feltetettem ide a blogra ezt a kis "felelgetős" videót. Szófia még szintén ma reggel elkezdett nyűgösködni kicsit. Mondom neki:
- Gyere csak! Megnézzük, hogyan énekel a Szófia a mamával?
Erre ő:
- Na-na-na-na....
- Gyere csak! Megnézzük, hogyan énekel a Szófia a mamával?
Erre ő:
- Na-na-na-na....
2007. november 11.
Ditte!
Vagyis Gyitte!
És ma este jöttem rá, hogy azért mondja rövid ivel és két tével, mert mi sem azt mondjuk, hogy "Gyí, te paci, gyí, te ló...", hanem hogy "Gyittepacci, gyittelló...", mert így jobban kijön a lovagoltatás ütemére, mintha helyesen mondanánk. És hát az utánzásos tanulás már csak ilyen :-) Csak győzzünk majd később korrigálni! :-)
A Ditte! vagy ha spórol a szavakkal, akkor csak Di! a hét közepe felé kezdődött, amikor egyik este kocogtunk kifelé a helyi boltocskába, és Szófia nyekergett a hátamon. Hogy jobban teljék az idő, kitaláltam, hogy megzötyögtetem kicsit, és közben persze mondókáztam, mert a sima zötyögtetés mondóka nélkül nálunk természetesen nem program :-) Hát jól ráfáztam, mert a boltig és vissza zötyögtethettem és mondókázhattam, mert ahogy abbahagytam, rögtön jött a hátamról a kérés, hogy Ditte!
Most pedig már minden a házunkban fellelhető lovacska és lovas kép láttán felhagnzik a Di!, csak úgy kommentálás képpen :-)
A hintalovat tegnap kaptuk Orsi barátnémtól, aki fiacskájának, Simonnak van kettő, s ez volt az, ami elfekvőben volt, Szófia pedig jól járt vele.
És ma este jöttem rá, hogy azért mondja rövid ivel és két tével, mert mi sem azt mondjuk, hogy "Gyí, te paci, gyí, te ló...", hanem hogy "Gyittepacci, gyittelló...", mert így jobban kijön a lovagoltatás ütemére, mintha helyesen mondanánk. És hát az utánzásos tanulás már csak ilyen :-) Csak győzzünk majd később korrigálni! :-)
A Ditte! vagy ha spórol a szavakkal, akkor csak Di! a hét közepe felé kezdődött, amikor egyik este kocogtunk kifelé a helyi boltocskába, és Szófia nyekergett a hátamon. Hogy jobban teljék az idő, kitaláltam, hogy megzötyögtetem kicsit, és közben persze mondókáztam, mert a sima zötyögtetés mondóka nélkül nálunk természetesen nem program :-) Hát jól ráfáztam, mert a boltig és vissza zötyögtethettem és mondókázhattam, mert ahogy abbahagytam, rögtön jött a hátamról a kérés, hogy Ditte!
Most pedig már minden a házunkban fellelhető lovacska és lovas kép láttán felhagnzik a Di!, csak úgy kommentálás képpen :-)
A hintalovat tegnap kaptuk Orsi barátnémtól, aki fiacskájának, Simonnak van kettő, s ez volt az, ami elfekvőben volt, Szófia pedig jól járt vele.
Radiátor
Estefelé Szófia nagy durcásan lehúzigálta a zokniját és világosan látszott rajta, hogy ő ma már nem óhajt zoknit hordani. Mivel a fürdésig még jó félóra hátravolt, és hát nem tengerparti forróhomokos talajon járkálunk itthon, mondtam neki:
-Kincsem, a radiátoron van a mamuszod. Hozd ide légy szíves, a mama fel szeretné adni rád.
Erre az én gyerekem odakocogott a radiátorhoz, majd visszakocogott hozzám kezében a mamuszkákkal.
És ez megint egy olyan jelenet volt, amikor csak néztem ki a fejemből meglepetten, ugyanis azt, hogy mi az a radiátor, konkrétan soha nem mondtuk, mutattuk, magyráztuk, neki.
-Kincsem, a radiátoron van a mamuszod. Hozd ide légy szíves, a mama fel szeretné adni rád.
Erre az én gyerekem odakocogott a radiátorhoz, majd visszakocogott hozzám kezében a mamuszkákkal.
És ez megint egy olyan jelenet volt, amikor csak néztem ki a fejemből meglepetten, ugyanis azt, hogy mi az a radiátor, konkrétan soha nem mondtuk, mutattuk, magyráztuk, neki.
2007. november 10.
Vízöntő
Szófia egy ideje minden fürdésnél azzal tölti az idő nagy részét, hogy valamelyik kiürült fürdetős flakonból kiönti a vizet, ami a szájnyílás kialakításától függően vékonyabb vagy vastagabb sugárban távozik abból. Eleddig az én feladatom ezen művelet során a flakon villámgyors újratöltése volt, Szófia türelme ugyanis valahogy mindig hamarabb elfogyott, mint ahogy a flakon teljesen megtelt volna. Mindenesetre figyelhette a Gyermek, hogy mit és hogyan csinálok, mert ma meglepő fordulatot vett az öntögetés. Szófia teljesen önállóan, türelmesen kivárva míg a bugyborékolás abbamarad minden kiöntés után megtöltötte a flakonját! :-) Pontosan úgy, ahogy azt tőlem látta :-) Ez viszont egyúttal azt is jelenti, hogy újabb elfoglaltság iránt kell néznem, mert így csak beszélgetek és passzívan üldögélek... :-)
2007. október 31.
"Ne játssz a tűzzel, mert bepisilsz!"
- mondták nekem mindig a felnőttek, amikor gyerekkoromban tüzeskedtem. Aztán valahogy sosem pisiltem be (illetve nem a tüzeskedések utáni éjszakákon).
Tegnapelőtt tüzeskedtünk picit Szófiával. Gyújtottam kismécseseket, és teleraktuk velük a nappali szinte összes gyertyatartóját. Ő nézegethette, ha olyan volt a gyertyatartó kezébe vehette, el is fújhatta.
Mindeközben nekem bevillant a "Ne játssz a tűzzel..." kezdetű figyelmeztetés, de nem különösebben foglakoztam vele. Mígnem egyszercsak az egyik gyertyatartó mellett guggoltában bepisilt a gyerekem (pár perccel előbb próbáltuk a bilit, akkor még nem kellett neki).
Gondoltam, akkor ez is megvolt, a jóslat beteljesítette önmagát :-) De itt még nem volt vége, mert az éjszaka folyamán még kétszer bepisilt. Pedig mostanában nem szokott. Pisilni is maximum csak egyszer, és azt is inkább hajnalfelé, bepisilni meg egyáltalán nem, mert megébred, ha kell neki. Most meg simán belealudt.
Reggelre kelve féltem kicsit, hátha felfázott és azért pisil ennyit, de tegnap már semmi baj nem volt, a pisilés a szokásos mederben folyt :-)
Tegnapelőtt tüzeskedtünk picit Szófiával. Gyújtottam kismécseseket, és teleraktuk velük a nappali szinte összes gyertyatartóját. Ő nézegethette, ha olyan volt a gyertyatartó kezébe vehette, el is fújhatta.
Mindeközben nekem bevillant a "Ne játssz a tűzzel..." kezdetű figyelmeztetés, de nem különösebben foglakoztam vele. Mígnem egyszercsak az egyik gyertyatartó mellett guggoltában bepisilt a gyerekem (pár perccel előbb próbáltuk a bilit, akkor még nem kellett neki).
Gondoltam, akkor ez is megvolt, a jóslat beteljesítette önmagát :-) De itt még nem volt vége, mert az éjszaka folyamán még kétszer bepisilt. Pedig mostanában nem szokott. Pisilni is maximum csak egyszer, és azt is inkább hajnalfelé, bepisilni meg egyáltalán nem, mert megébred, ha kell neki. Most meg simán belealudt.
Reggelre kelve féltem kicsit, hátha felfázott és azért pisil ennyit, de tegnap már semmi baj nem volt, a pisilés a szokásos mederben folyt :-)
Alvásmaraton - a megfáradt ded 13.5 órát alszik egyhuzamban
Tegnap délután fél négy körül kezdtük meg a délutáni alvást. Fél hatkor (sötét volt már) arra ébredtem, hogy Szófia felpattan az ágyban, és fennhangon rákezd, hogy "Ató-ató-ató." Autóra ébredhetett meg. Kihoztam a karomban a nappaliba, kapott egy kis cicit, de a szokásával ellentétben valahogy nem akart felébredni. Sem akkor, sem később. Átaludta az esti séta, a vacsora és a fürdés idejét.
Aggódtam miatta, mert az ilyesmi nála nem egy bevett szokás. Volt, hogy a karomban tartogattam, s figyeltem, lélegzik-e rendesen. Aztán leraktam a kanapéra, közben megvacsoráztam, levelezgettem, megnéztem a Helen of Troy második felét. 11-kor végül bevittem a nagyágyba felkészülve arra, hogy akkor most majd biztos lesz hajnali randalírozás, mert az éjszakánkénti 10 óra alvás elég szokott lenni neki.
Hát nem volt. 1 körül felkelt egyszer pisilni, aztán legközelebb 5-kor. Akkor fent volt egy órát, kétszer pisilt, rongyosra szopizta mindkét cicit, és a tisztesség kedvéért fél hétig még visszaaludt.
Nemtom, mi volt ez már megint. Betegnek nem néz ki, és a tegnapi napunk sem volt strapásabb a többinél.
Aggódtam miatta, mert az ilyesmi nála nem egy bevett szokás. Volt, hogy a karomban tartogattam, s figyeltem, lélegzik-e rendesen. Aztán leraktam a kanapéra, közben megvacsoráztam, levelezgettem, megnéztem a Helen of Troy második felét. 11-kor végül bevittem a nagyágyba felkészülve arra, hogy akkor most majd biztos lesz hajnali randalírozás, mert az éjszakánkénti 10 óra alvás elég szokott lenni neki.
Hát nem volt. 1 körül felkelt egyszer pisilni, aztán legközelebb 5-kor. Akkor fent volt egy órát, kétszer pisilt, rongyosra szopizta mindkét cicit, és a tisztesség kedvéért fél hétig még visszaaludt.
Nemtom, mi volt ez már megint. Betegnek nem néz ki, és a tegnapi napunk sem volt strapásabb a többinél.
2007. október 30.
Mai csoda
Kora délután mondom Szófiának, hogy akkor most felöltözünk, és elmegyünk biciklivel a gyógyszertárba.
Öltöztetem a nappaliban a kanapén ülve, ő pedig kicsit türelmetlen, néha nyekken egyet, néha tekergőzik. Végül mondom neki, hogy most már csak a sapka és a kabát van hátra, én pedig cipőt és kabátot veszek, és mehetünk.
Indulok ki az előszobába öltözködni, ő pedig eliramodik a másik irányba a nappaliban. Veszem a cipőt és közben fortyogok magamban, hogy most biztos úgy kell majd kikönyörögni a szobából, mert én cipőt levenni már nem akarok, hogy bemenjek érte. Felnézek a cipőkötözésből és azt látom, hogy a gyerekem széles mosollyal az arcocskáján tipeg felém, egyik kezében sapkával, a másikban sállal, amiket a ruhákosarából húzkodott ki (én eredetileg az előszobai fogason lógó sapit akartam ráadni).
Megszólalni hirtelen nem bírok, csak csodálkozni. Belül pedig szégyellem magam nagyon az előítéleteim miatt.
Mivel érdemeltem én ki ezt a Szófia személyében idecsöppent csodát?!
Öltöztetem a nappaliban a kanapén ülve, ő pedig kicsit türelmetlen, néha nyekken egyet, néha tekergőzik. Végül mondom neki, hogy most már csak a sapka és a kabát van hátra, én pedig cipőt és kabátot veszek, és mehetünk.
Indulok ki az előszobába öltözködni, ő pedig eliramodik a másik irányba a nappaliban. Veszem a cipőt és közben fortyogok magamban, hogy most biztos úgy kell majd kikönyörögni a szobából, mert én cipőt levenni már nem akarok, hogy bemenjek érte. Felnézek a cipőkötözésből és azt látom, hogy a gyerekem széles mosollyal az arcocskáján tipeg felém, egyik kezében sapkával, a másikban sállal, amiket a ruhákosarából húzkodott ki (én eredetileg az előszobai fogason lógó sapit akartam ráadni).
Megszólalni hirtelen nem bírok, csak csodálkozni. Belül pedig szégyellem magam nagyon az előítéleteim miatt.
Mivel érdemeltem én ki ezt a Szófia személyében idecsöppent csodát?!
2007. október 29.
Szófia a mai esti fürdés előtt részben egyedül vetkőzött.
Úgy történt a dolog, hogy a lábamnál téblábolt türelmetlenül, amíg hűtöttem a fürdővizet. Én pedig, hogy addig se unatkozzon (és persze hogy ne legyen láb alatt :-) kértem, hogy vegye le a nadrágját. A fenekéről persze letoltam. Ő meg fogta magát, leült, és letornászta magáról a nacit. Aztán ugyanezt megcsináltuk a zoknival is, ott annyit segítettem, hogy mindkettőt lehúztam a lábszáráról. Amikor végzett, nagy büszkén felállt, és feltette a ruháit a mellette lévő dobozra.
Én meg elolvadtam tőle :-)
Úgy történt a dolog, hogy a lábamnál téblábolt türelmetlenül, amíg hűtöttem a fürdővizet. Én pedig, hogy addig se unatkozzon (és persze hogy ne legyen láb alatt :-) kértem, hogy vegye le a nadrágját. A fenekéről persze letoltam. Ő meg fogta magát, leült, és letornászta magáról a nacit. Aztán ugyanezt megcsináltuk a zoknival is, ott annyit segítettem, hogy mindkettőt lehúztam a lábszáráról. Amikor végzett, nagy büszkén felállt, és feltette a ruháit a mellette lévő dobozra.
Én meg elolvadtam tőle :-)
Ná-ná
Ha nincs kedvem énekelni, csak danolászni, akkor azt úgy szoktam, hogy ná-ná-zok a dallamra. Ilyenkor Szófia is hamarosan rákezdi :-)
Tegnap este vacsi közben a papával danolásztak kart karba öltve:
Tegnap este vacsi közben a papával danolásztak kart karba öltve:
2007. október 28.
Cicizgetés
Ez még így 13 hónaposan is nagy sláger.
Szófia látszólag egyre jobban úgy érzi, hogy alanyi jogon jár neki most már nemcsak az egyik, hanem egy-egy szopi alkalmával mindkét cici. És persze ez így is van, de most már olyan furcsa, hogy ilyen nagy (öcsém szokta mondani, hogy melák vagy lakli, persze nem pejoratív értelemben :-), és még mindig odagömbölyödik az ölembe cicizgetni :-).
Napközben, ha Szófiának cicizhetnékje támad (és óóó, jaj de sokszor van ilyen!), most is általában ölbegömbölyödéssel kezdjük. Aztán kábé az első perc végén lekászálódik a lábam közé (hiszen nem afféle kisbaba ő már, aki még mindig csak ölben cicizget, tud ő már állni is!), és végül ácsorogva folytatja tovább a műveletet (nagymamám szerint állva, mint a kisborgyu :-). És az egy dolog, hogy állva, de felváltva hajol hol jobbra, hol balra. Ez itthon még csak hagyján, de amikor vendégségben vagyunk, és ott kezdi rá, na azt mostanában kezdem kicsit kellemetlennek érezni.
Altatáskor sem elégszik meg már az egy cicivel, hanem villámgyorsan kihúzkodja a pólóból és cicifixből a másikat is, és felváltva szopizgat belőlük, míg el nem alszik.
Nem tudom, másnál is így van (volt)-e, meghogy ez belefér-e még a normálisba (szándékosan nem átlagosat írok). De biztos (mármint a második biztos), mert amúgy meg normálisnak tűnik a gyerek :-)
Ja, majd elfelejtettem! Ma nevettünk nagyokat együtt kétszer is elalvás előtt: Szófia cicizgetett egy darabig, szendergett egy kicsit a cicin, majd hirtelen felélénkült, és mint valami hülye viccben, elkezdett cicivel a szájában valami olyasmit mondani, hogy ha-va-va-va és ha-ba-ba-ba. Óvatos volt persze, és figyelt arra, hogy ne harapjon, és erre én is figyeltem, de közben nevett és én is! Olyan kis hülye, de meghitt játék volt :-) És ő találta ki! :-) (alvás persze elmaradt :-)
Szófia látszólag egyre jobban úgy érzi, hogy alanyi jogon jár neki most már nemcsak az egyik, hanem egy-egy szopi alkalmával mindkét cici. És persze ez így is van, de most már olyan furcsa, hogy ilyen nagy (öcsém szokta mondani, hogy melák vagy lakli, persze nem pejoratív értelemben :-), és még mindig odagömbölyödik az ölembe cicizgetni :-).
Napközben, ha Szófiának cicizhetnékje támad (és óóó, jaj de sokszor van ilyen!), most is általában ölbegömbölyödéssel kezdjük. Aztán kábé az első perc végén lekászálódik a lábam közé (hiszen nem afféle kisbaba ő már, aki még mindig csak ölben cicizget, tud ő már állni is!), és végül ácsorogva folytatja tovább a műveletet (nagymamám szerint állva, mint a kisborgyu :-). És az egy dolog, hogy állva, de felváltva hajol hol jobbra, hol balra. Ez itthon még csak hagyján, de amikor vendégségben vagyunk, és ott kezdi rá, na azt mostanában kezdem kicsit kellemetlennek érezni.
Altatáskor sem elégszik meg már az egy cicivel, hanem villámgyorsan kihúzkodja a pólóból és cicifixből a másikat is, és felváltva szopizgat belőlük, míg el nem alszik.
Nem tudom, másnál is így van (volt)-e, meghogy ez belefér-e még a normálisba (szándékosan nem átlagosat írok). De biztos (mármint a második biztos), mert amúgy meg normálisnak tűnik a gyerek :-)
Ja, majd elfelejtettem! Ma nevettünk nagyokat együtt kétszer is elalvás előtt: Szófia cicizgetett egy darabig, szendergett egy kicsit a cicin, majd hirtelen felélénkült, és mint valami hülye viccben, elkezdett cicivel a szájában valami olyasmit mondani, hogy ha-va-va-va és ha-ba-ba-ba. Óvatos volt persze, és figyelt arra, hogy ne harapjon, és erre én is figyeltem, de közben nevett és én is! Olyan kis hülye, de meghitt játék volt :-) És ő találta ki! :-) (alvás persze elmaradt :-)
Szavak
Szavak. Szófia nagyon igyekszik utánozni minket, kiejteni a tőlünk hallott szavakat, csak úgy, a saját szórakoztatására :-)
A cici, az már egész régóta megy, egyszer írtam is róla egy postot (de lehet, hogy kettőt is).
Ezen kívül a következőket mondja mostanában:
cicc - cica (ezt mondja is és mutatja is)
ajt -sajt
pappa - papa
ató - autó és mindenféle motoros alkalmatosság idetartozik, úgy mint porszívó, mosógép, turmix, traktor, stb.
dídí - dédi
níní - néni
hadó - haló (telefonba :-)
amm - alma
enn- enni (ezt is egyszerre mondja és mutatja)
inn vagy inni - inni
een - ezt mondja akkor, ha valaki elment, vagy valamit elraktunk szem elől (és egyúttal mutatja a nincs babajelet)
goga vagy guga - kuka
dedde - gyere
ámp - lámpa
A cici, az már egész régóta megy, egyszer írtam is róla egy postot (de lehet, hogy kettőt is).
Ezen kívül a következőket mondja mostanában:
cicc - cica (ezt mondja is és mutatja is)
ajt -sajt
pappa - papa
ató - autó és mindenféle motoros alkalmatosság idetartozik, úgy mint porszívó, mosógép, turmix, traktor, stb.
dídí - dédi
níní - néni
hadó - haló (telefonba :-)
amm - alma
enn- enni (ezt is egyszerre mondja és mutatja)
inn vagy inni - inni
een - ezt mondja akkor, ha valaki elment, vagy valamit elraktunk szem elől (és egyúttal mutatja a nincs babajelet)
goga vagy guga - kuka
dedde - gyere
ámp - lámpa
2007. október 27.
Almáspite, másképp
tésztája:
50 deka liszt, 25 deka porcukor, 18 deka zsiradék, 1 sütőpor, 2 tojássárgája, Ezeket összekeverjük, majd két részre osztjuk, egyik felébe citronyhéjat reszelünk, másikba kakaót keverünk (jófajtából elég egy evőkanálnyi), majd pár evőkanál tejföllel mindkét színű tésztát kikeverjük.
(ahogy én szoktam: eleve két tálban, fele-fele adagban mérem ki a lisztet, cukrot, vajat, sütőport, s teszem hozzá a tojássárgáját, kakaót vagy citronyhéjat, és tejfölt - nekem így könnyebb)
töltelék:
1 kiló reszelt almát 15 deka kristálycukorral és ízlés szerinti mennyiségű fahéjjal megkövesztünk (felénk így mondják :-).
Na, ha itt tartunk, akkor kikenjük-lisztezzük a tepsit, először a fehér tésztát nyújtjuk bele, erre jön a lecsöpögtetett alma, aminek a tetejére rányújtjuk a kakaós tésztát. Kábé 180-190 fokon kell sütni; ha a felső lap átsült, kész a cucc.
teteje:
A két tojásfehérjét habbá verjük 26 deka porcukorral (esetleg kevesebbel; Tamás szerint így már túl édes) és négy citronypótlóval (én ezt ki szoktam hagyni), és ezt a habot rászárítjuk a süti tetejére.
Szófiabarát verzió:
liszt, kristálycukor/porcukor és kakaó helyett tönkölyliszt, szőlőcukor és karobpor; citronyhéj és citronypótló kimarad
50 deka liszt, 25 deka porcukor, 18 deka zsiradék, 1 sütőpor, 2 tojássárgája, Ezeket összekeverjük, majd két részre osztjuk, egyik felébe citronyhéjat reszelünk, másikba kakaót keverünk (jófajtából elég egy evőkanálnyi), majd pár evőkanál tejföllel mindkét színű tésztát kikeverjük.
(ahogy én szoktam: eleve két tálban, fele-fele adagban mérem ki a lisztet, cukrot, vajat, sütőport, s teszem hozzá a tojássárgáját, kakaót vagy citronyhéjat, és tejfölt - nekem így könnyebb)
töltelék:
1 kiló reszelt almát 15 deka kristálycukorral és ízlés szerinti mennyiségű fahéjjal megkövesztünk (felénk így mondják :-).
Na, ha itt tartunk, akkor kikenjük-lisztezzük a tepsit, először a fehér tésztát nyújtjuk bele, erre jön a lecsöpögtetett alma, aminek a tetejére rányújtjuk a kakaós tésztát. Kábé 180-190 fokon kell sütni; ha a felső lap átsült, kész a cucc.
teteje:
A két tojásfehérjét habbá verjük 26 deka porcukorral (esetleg kevesebbel; Tamás szerint így már túl édes) és négy citronypótlóval (én ezt ki szoktam hagyni), és ezt a habot rászárítjuk a süti tetejére.
Szófiabarát verzió:
liszt, kristálycukor/porcukor és kakaó helyett tönkölyliszt, szőlőcukor és karobpor; citronyhéj és citronypótló kimarad
2007. október 26.
Telefonbetyárnő
Szófia nőnek született...legalábbis ami a telefonálási szokásait (is) illeti. :-) Először is teljesen megmagyarázhatatlan, hogy honnan, de nagyon jól tudja, ha telefonálni akar, akkor a saját játéktelefonja semmire sem jó. Én azt tudom, minden, ami a kezébe kerül a szájában köt ki. Így mindig megpróbálom megemberelni magamat, és ellenálni a kérlelő tekinteteknek - és a reklamálásnak! - amelyek valamelyik valódi telefonom iránt sóvárognak. Persze soha nem húzom tovább 5 másodpercnél...Szófia pedig annak rendje és módja szerint füléhez emeli a telefont, gagyog bele valamit, majd megkóstolja. Ezt követően az egyik egy hétig nem rezeg, a másik pedig rezeg, de nem ad hangot...Aztán kiszárad, én hazamegyek...majd minden kezdődik előlröl.
DE! Ami az első mondatomban állítottakat illeti sokkal inkább megmutatkozik hétköznap, amikor Vikivel próbálunk beszélni egymással, ugyanis Szófia mindent félredobva hirtelen mindig telefonálni szeretne. Aminek a vége (hordozható készülék) kihangosítás - ilyenkor azt hallani csak, aki beszél, a másik oldalt nem -> kitűnő párterápia, mert türelmesen ki kell várni, amíg a másik befejezi a mondókáját - Szófia kezébe telefon, majd gombok nyomkodása és duma, duma és duma...:-)) Természetesen le is tudja tenni, de valahogy mindig akkor, amikor éppen ÉN tartok a mondat közepén. NŐ :-))
DE! Ami az első mondatomban állítottakat illeti sokkal inkább megmutatkozik hétköznap, amikor Vikivel próbálunk beszélni egymással, ugyanis Szófia mindent félredobva hirtelen mindig telefonálni szeretne. Aminek a vége (hordozható készülék) kihangosítás - ilyenkor azt hallani csak, aki beszél, a másik oldalt nem -> kitűnő párterápia, mert türelmesen ki kell várni, amíg a másik befejezi a mondókáját - Szófia kezébe telefon, majd gombok nyomkodása és duma, duma és duma...:-)) Természetesen le is tudja tenni, de valahogy mindig akkor, amikor éppen ÉN tartok a mondat közepén. NŐ :-))
2007. október 25.
Ámulok
Ma megint.
Ez a gyerek mindent megért! De tényleg! És próbálja utánam mondani a szavakat! És mindenben utánoz! Ráadásul nem is rosszul!
Úgyhogy mostantól nagyon résen kell lennem, hogy mit és hogyan mondok és teszek: mai egyik utánzása ugyanis az volt, hogy amikor kb. negyvenedszer állt neki lehajigálni a cipőcskéit a cipősszekrényről, kissé indulatosan rászóltam, hogy most már aztán elég, stb., és hogy nyomatékosítsam a mondanivalómat, odacsaptam az egyik cipővel a szekrényre. Erre ő is fogta ugyanazt a cipőcskét és odacsapta - persze ő minden indulat nélkül, csak úgy utánzásiból... Jaj!
Aztán: este fürdés közben mondtam neki, hogy most akkor következik a megígért hajmosás. Hajacska bevizez, sampon rácsurgat, gyermek pedig rendesen, ahogy kell, két kézzel elkezdte mosni a haját, és csak mosta, és mosta, és mosta, egészen amíg le nem öblítettem. Hogy ezt honnan látta, azt nem tudom. Tőlem nem, mert én hajmosáshoz mindig elszeparálódok, Tamás pedig megint csak akkor mossa az övét, amikor éppen egyedül ázik.
Vendégünk is volt ma: a héthónapos Benedeket hozta el hozzánk a mamája (unokahúgom) bandázni egy kicsit.
Szófia, mindamellett, hogy nagyon örült a társaságnak, végig sziporkázott: bármire kértük, mindent örömmel tett meg, pedig voltak olyan kérések is szépszámmal, amik most hangzottak el először, tehát még csak véletlenül sem jól begyakorolt produkció nagyközönségnek való bemutatásáról volt szó.
Most asszem én vagyok ezen a helyzeten a legjobban elcsodálkozva...
2007. október 24.
Szilvinél olvastam tegnap, hogy már akkor, amikor a legnagyobbjuk pici volt, rájöttek, hogy minden egyes betegség egy-egy fejlődési ugrást eredményez. És mivel kétségem sem támadt afelől, hogy ez tényleg így van, kíváncsian vártam, hogy Szófiánál mi lesz a következő fejlődési ugrás. És nem kellett sokáig várni:
Eddig ugye némi segítséggel, ránk támaszkodva, vagy fellépő alkalmatosságra (sámlira, bilire, stb.) lépve tudta feltornászni magát a kanapéra, s ha nem volt fellépő a közelben, minden aggodalom nélkül hagytam magára pár percre a nappaliban. Ma is így voltam ezzel, amikor kikocogtam a konyhába, hogy az ebédnyomokat eltüntessem. Aztán ahogy elkezdtem pakolászni, hirtelen túl nagy lett a csend, és visszaléptem, hogy megnézzem ennek az okát. Szófia pedig a legnagyobb természetességgel ücsörgött a kanapé közepén -fellépő alkalmatosság persze se közel, se távol - és a tőle megszokott alapossággal húzigálta ki a popsitörlő kendőket a tartóból...
Eddig ugye némi segítséggel, ránk támaszkodva, vagy fellépő alkalmatosságra (sámlira, bilire, stb.) lépve tudta feltornászni magát a kanapéra, s ha nem volt fellépő a közelben, minden aggodalom nélkül hagytam magára pár percre a nappaliban. Ma is így voltam ezzel, amikor kikocogtam a konyhába, hogy az ebédnyomokat eltüntessem. Aztán ahogy elkezdtem pakolászni, hirtelen túl nagy lett a csend, és visszaléptem, hogy megnézzem ennek az okát. Szófia pedig a legnagyobb természetességgel ücsörgött a kanapé közepén -fellépő alkalmatosság persze se közel, se távol - és a tőle megszokott alapossággal húzigálta ki a popsitörlő kendőket a tartóból...
2007. október 23.
Rend
Rend a lelke mindennek! - mondta mindig nagypapám, aki ezt persze magára nézve sajátosan értelmezi, de ez a megjegyzése úgy tűnik, rám is átragadt, s előszeretettel hangoztatom világmegváltó monológjaim során idehaza (...és én is sajátosan értelmezem ezt önmagamra nézve). Mindenesetre Szófia úgy tűnik fogékony a dologra, és kezdi kapizsgálni, mi az, amivel gyenge idegzetemet meg lehet nyugtatni: A REND! Ugyanakkor hajlamos rá, hogy a sikertelenségre hasonló türelmetlenséggel reagáljon, mint én, s ilyenkor Velem azonos módon emelt hangon veszekszik azzal, amit éppen csinál...Ma a könyveit kezdte spontán elrendezni a polcon, s ebből azért azt látom, hogy megértette, amit oly sokáig szónokoltam neki. Ja, és a kézjegyét is otthagyta :-)
Urizálunk
Legutóbbi hétvégénket egy kis utószezoni utánérzéssel töltöttük a magyar tenger partján. Célunk elsősorban egy jó halétel elfogyasztása volt, de mindemellett természetesen Szófia szórakoztatása is kiemelt helyen szerepelt. Az ilyen utazások alkalmával jellemzően a lányok ülnek hátul, én pedig Viki szavaival élve elől pöffeszkedem (amiból annyi igaz, hogy elől, meg kényelmesen, de a pöffeszkedés már csak alkatilag is távol áll tőlem) és vezetem az autót. Ennek következtében - ugyancsak Viki szerint - ő szív hátul a gyerekkel, aki kifejezetten Neki nem érzi jól magát és szenved, én pedig a bal egyben ebből semmit nem észlelve vígan tekergetem a kormányt. Ez az út is így indult, de azzal a kikötéssel, hogy amint Gyermek nyavalyog, én ülök a közönség helyére. Ez viszonylag gyorsan be is következett, így végül Viki mögött - aki termeténél fogva igencsak előre kell húzza az ülést, és koppanásig fel is emeli azt - fejedelmi kényelemben - már-már pöffeszkedve - utaztam, és szórakoztattam Szófiát, aki látszólag örült a magánszámomnak, és ezt jókedvvel honorálta. Eredeti tervünk szerint "majd keresünk" egy vendéglőt - igen, dőzsöltünk - , amiből végül az lett, hogy az első szimpatikus helyen állj!..az éhség nagy úr! :-) Szófia ekkor már igencsak maga gyalogolt, így a halétel elkészültét egy kis sétálással vártuk:
Mivel még mindig nem volt sehol (tán még horogra sem akadt?), Vikivel is "futottak" egy kört
De aztán mikor végre elkészült a halebéd, Szófia megmutatta, mekkora nagy szája is van egy egyéves menő-manónak:
Néha le kell öblíteni az út porát, s erre természetesen a cici a legjobb megoldás
Az intermezzo-t végül a finálé követte, amit a Mami ölében ülve lehetett a legjobban kiélvezni
Ebéd után kell egy kis pihenő, s erre legjobb hat tyúk, s egy tekintet, amolyan távolba meredő
Ilyen izgi a hattyúk
Természetesen játék nélkül nem élet az élet, így Szófia egy kis himbálásban részesült (meg feltöröltük vele a csúszdát is, ami számára olyan triviális volt, mintha erre született volna - vajon miért jön lázba egy kisgyerek a játszótér láttán, amikor még azt sem tudja, hogy mi az?)
...És amikor aztán a hal energiává alakul, akkor aztán reszkess uram! Minden falat megmászok!
Sajnos amiről nem készítettem képet az a magunk (illetve Szófia után) hagyott csatatér az étteremben, ahol ha nagy tisztaság lett volna, a földről is lehetett volna enni - Szófia nagyon nagy sugarú körben képes széthajigálni a betevőt...
Miután bebarangoltuk megnéztük, hogy kisült e már a halacska
Mivel még mindig nem volt sehol (tán még horogra sem akadt?), Vikivel is "futottak" egy kört
De aztán mikor végre elkészült a halebéd, Szófia megmutatta, mekkora nagy szája is van egy egyéves menő-manónak:Néha le kell öblíteni az út porát, s erre természetesen a cici a legjobb megoldásAz intermezzo-t végül a finálé követte, amit a Mami ölében ülve lehetett a legjobban kiélvezniEbéd után kell egy kis pihenő, s erre legjobb hat tyúk, s egy tekintet, amolyan távolba meredőIlyen izgi a hattyúkTermészetesen játék nélkül nem élet az élet, így Szófia egy kis himbálásban részesült (meg feltöröltük vele a csúszdát is, ami számára olyan triviális volt, mintha erre született volna - vajon miért jön lázba egy kisgyerek a játszótér láttán, amikor még azt sem tudja, hogy mi az?)...És amikor aztán a hal energiává alakul, akkor aztán reszkess uram! Minden falat megmászok!Sajnos amiről nem készítettem képet az a magunk (illetve Szófia után) hagyott csatatér az étteremben, ahol ha nagy tisztaság lett volna, a földről is lehetett volna enni - Szófia nagyon nagy sugarú körben képes széthajigálni a betevőt...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
