(Sz)ámítástechnika

Még mielőtt bárki is arra gondolna a cím láttán, hogy most vadul pocskondiázni fogom a technikát, szeretném leszögezni, hogy egy ennél sokkal nagyszerűbb dologra készülöm felhívni a Kedves Olvasó figyelmét.
Kivételesen ez a bejegyzés nem Szófiáról fog szólni, vagy legalábbis nem úgy, mint ahogy az eddigiek. Természetesen Ő is szerepelni fog, mint mindenben, amióta megfogant, de nem úgy, ahogy szokta. Vagyis sem a legújabb tetteiről, sem szárnyaló gondolatairól, sem szépségéről és szokásairól nem lesz szó. Egyszerűen csak a hatásáról. Hatásáról? Jó mi?
Azt feltétlenül érdemes tudni, hogy tanulmányaink (mármint Viki és az enyémek) szerint én képviselem otthon az "értek hozzá" embert a számítástechnika területén. Most is monitort bámulok...
Annak idején, amikor Viki rádöbbent, hogy Szófia mellett számára az egyetlen kikapcsolódási lehetőséget az Internet szorgalmas böngészése jelenti - én is kikapcsoló tudok ám lenni, de én nem elégszem meg a bambulással és az egy ponton nyomkorászással, mint élettelen egerünk a gép mellett - elkapta a gépszíj, és előtört belőle az "én is akarok honlapot Szófiának" kívánsága, és ezt azzal tetézte, hogy engem, mint gyakorló technikust felszólított, hogy "Csinálj egyet! Olyat, mint ez itt!", s rámutatott egy szépen elkészített oldalra, minek láttán nekem rögtön kétségeim támadtak tudásomat illetően, de talán a hirtelen jött felszólítás hatására is csak egy "Persze"-t tudtam kinyögni. Aztán másnap jött a fejfájás....Honlapot, én? Soha nem csináltam. Mutatták az oskolában, dehát ott csak a vizsga miatt kellett....Meg persze micsoda arcátlanság, hogy miközben én dolgozom, még az is el van várva tőlem, TŐLEM, hogy kitaláljam, hogyan kell. Mindenesetre ez annyira aggasztott, hogy teljesen lebénított, és ebbéli állapotom kitartott egészen a következő számonkérésig, amikor is a tervet kellett volna bemutatnom.
Persze teljes leégés, néhány gyenge próbálkozás a bizonyítvány megmagyarázására, majd nagyütemű görnyedés a gép előtt, hogy legalább valami összehúzom, leírom és kész programot letöltsek, amivel a magamfajta amatőrök is tudnak mit kezdeni.......
....Nem tudtam mit kezdeni vele, ráadásul Vikinek sem egyezett az ízlésével......
...Így hát nő a kormányrúdnál, Viki kezébe vette a dolgokat, és egyszercsak közölte velem, hogy csinált egy blogot a gyereknek, olyat, amilyet eredetileg is szeretett volna....állam leesett...én meg görcsöltem mindenféle varázslókkal, de még egy középen elhelyezett szövegig sem jutottam el....
Következő "lealázó" pillanat az volt, amikor a "Hogyan lehet ide videót betenni?" kérdésre adott "mit tudom én" válaszomra Viki a frappáns "Én megtaláltam" választ adta...Hoppá! végülis az ördög hegedűsének becézett Paganini is autodidakta módon tanult állítólag....Viki, mint a számítástechnika ördögnője! Aztán arra is rájött, hogyan tudja a videókat egy kupacba gyűjteni...Hoppá! Azt hiszem ez volt az a pillanat, amikor elmorzsoltam egy könnycseppet a szemem sarkában, miközben a diplomámat készültem felgyújtani....
Ja, és a látogatottság-mérőt is Ő mondta meg, hogyan tegyem be az oldalra, mert ennél a pontnál én megint elvesztem a különböző számlálók html tagjeinek beillesztésébe....
Mi a fenti eset tanulsága? Számomra több is:
1. Soha ne mondj igent egy Nőnek, mert emlékszik rá....
2. Ne gondolkodj, Ő úgyis hamarabb kitalálja....
3. Attól, hogy papírod van, még nem vagy előrébb, mint a WC-n ülve....ott is van papír....
4. Viki ért hozzá. Kérdezd bátran!

Ettől függetlenül önbizalmam rendületlen, s továbbra is hiszem, hogy megértem azt, amit magyaráz nekem a számítástechnika rejtelmeivel kapcsolatban!