Balázs megint...

... és megint nem készítettünk egyetlen fotót sem :-(

A program persze a szokásos volt. Szófia rendületlenül nyomult Balázsra, akit Anita nem győzött menekíteni, én meg Szófiát nem győztem visszafogni. Mazsolka persze nem értette, hogy miért nem lehet belenyomni az ujját a másik szemébe, megtépni a haját és a fülét, megrángatni a ruháját, rátámaszkodva felállni, belemarkolni a lábujjaiba, ésatöbbi... És vérig volt sértve, amiért nem kapott szabad kezet a pisztergálásban. Hiszen nincs ő ehhez hozzászokva!

Annyi újdonságot hozott a mostani találkozó, hogy a kölkök elkezdték egymás kezéből kitépni a játékokat. Dulakodásig nem fajult a helyzet, sőt, úgy tűnt, hogy érzelmeket sem nagyon vittek a kitépősdibe, mert teljesen szenvtelen arccal húzták ki a kiszemelt holmit a másik kezei közül.
A legviccesebb számomra az volt, hogy amikor elkezdték mindketten a kis neonzöld labdát akarni, akkor odagurítottam nekik a nagy katicát, gondolván, hogy akkor most mindegyiknek jut egy labda. Hát erreföl nem mindkét labdát akarta mindkét kölök??!! :-)
Evés és séta után még letettük őket kicsit a szőnyegre, amíg mi pakoltunk. Szófia menet közben elbitorolta Anitának a cipősszekrényen felejtett (és a délután folyamán általam sütött :-) babakiflijét. És hogy is folytatódhatna máshogy a történet, minthogy a kiflit akarja mindkettő. Úgyhogy gyorsan bevittem nekik még egy kiflit, és ezúttal csodák csodájára nem volt huzavona, hanem ücsörögtek egymással szemben, bambulták egymást, és mindegyik csendben majszolta a saját kiflijét.

Vasárnap ugrik majd a majom a vízbe, mert csapatostul elmegyünk meglátogatni Helkát.
Helkus állítólag ugyanolyan nyomulós faja, mint Szófia, úgyhogy én most azt gondolom, hogy ők ketten, mint rangidősök (H. szept. 3., Sz. szept. 27.) és egyébként is nyomulósok majd szépen elnyomulgatnak, Balázsnak (okt. 30.) pedig végre lesz egy kis nyugta.