Breteg :-(

Én annyira szégyellem magam, hogy azt elmondani sem tudom!!!

Az elmúlt két napban volt, hogy melegebbnek éreztem Szófiát a szokásosnál, de ezt azzal magyaráztam, hogy egyébként is meleg van, biztos csak felhevlült a gyerek.
Ráadásul már csak azért sem gondoltam semmiféle bajra, mert nem nyűgösködött, evett is, bár kicsit kevesebbet mint szokott, de a betegségnek semmi jelét nem mutatta.
Tegnap ráadásul szuperjó napunk is volt.

Ma a délutáni alvás után megint volt egy olyan érzésem, hogy túl meleg. Pedig már nincs hőség. Ami érdekes volt, hogy karja, lába, arca nem volt meleg, a háta és hasa is talán csak kicsit melegebb a szokásosnál, viszont a tenyere tök forró volt.
Nem szeretem a lázméréssel macerálni (mert én sem szeretném, ha a fenekembe dugdosnának és percekig ott tartanának egy bekrémezett lámérőt), de mégis elhatároztam magam.
Kétszer egymásután mértem meg (ő meg kétszer egymásután odakakilt a lázmérő okozta ingertől), mert nem hittem elsőre a szememenk: 39.5!!! És az addig oké, hogy a popsiban mérésnél ebből levonunk 0.5-öt, de szerény számításaim szerint akkor még mindig ott az a 39!
Házi- és egyúttal gyerekorvosunk nagyon rendes volt (mint mindig!) és rendelési időn kívül, saját szabadidejében fogadott bennünket.
Tüdő tiszta, kicsi szív szaporán ver, torkocska picit piros, hőmérséklet már csak 37.7 (előzőleg kapott itthon egy lázcsillapító kúpot), jobb fül rendben, bal fül gyulladásban!!!! :-(
Szerencsére még nem gennyes, csak savós, úgyhogy végülis nem mentünk későn (bár én változatlanul szégyellem magam amiatt, hogy nem voltam képes valamivel korábban lázat mérni!).
Én alapból nagyon antibiotikum ellenes vagyok, de pl. a középfülgyulladásnál nem mernék kockáztatni (nagymamám egyik kisbabája nem diagnosztizált és ezért kezeletlenül maradt középfülgyulladás miatt halt meg 4 hónaposan :-( ), úgyhogy simán belementem abba, hogy kapja a gyerek, valamint a doktornéni felírt egy orrcseppet is.
Elfutottunk (autóval persze) a falusi gyógyszertárba, ahol nyitvatartási időn kívül megkaptuk a gyógyszereket. Ez azért nagy szó nekem, mert ott elvileg még ügyelet sincs, és csupán a gyógyszerésznéni jóindulatán múlik, hogy 4 után van-e gyógyszerkiadás. És persze azon, hogy tényleg indokolt és sürgős-e a kérés.
Hazaérvén rögtön bekevertem az antibiot (ez olyan bekeverős fajta: por van az üvegben, azt kell vízzel higítani). Megkóstoltam előbb én, mert szeretem tudni, milyen ízű dolgokat adok a gyerekem szájába. Not bad, not bad! (Tamás mondta erre, hogy akkor hagyjunk neki is, mert ő is meg szeretné kóstolni). Szófia édesen elcuppogott rajta. Az orrbacseppentés már nem ment ilyen simán. Bár a csepegtetés nem ér fel egy a nálunk köztudottan csak közelharc árán kivitelezhető orrszívással, de egy félközelharc mégis kerekedett belőle. Persze csak olyan "Haggyad mán békén az orromat!" típusú.
Doktornéni szerint holnap délutánra (két antibiotikum után) már nem lesz lázas a ded, és nyugodtan mehetünk babalátogatóba a hétvégén, mert pont amiatt, hogy nagyon időben nyakoncsíptük a betegséget, addigra már túllesz rajta a kölök.
Húúú, azért nem kis stressz, amikor az emberben tudatosul, hogy beteg a kölke!
Mindenesetre Szófia egy igazán kemény csaj, még így az általunk, szülők által tervezett Rambó-tábor nélkül is! Én pl. 39 fokos láznál már szédölögni szoktam, és nem bírok kikelni az ágyból, ő meg épphogy nyűgösködött egy kicsit időnként, egyébként pedig jött-ment, játszott, pakolt, felfedezett, beszélgetett, ahogy azt egyébként is szokta.
Reméljük a legjobbakat!!!!