Papír"evés"

Szófia, amióta csak lehetősége van rá, előszeretettel eszi a papírt. Na, az eszi azért nem teljesen helytálló, de szeret rajta nyammogni.
Eleinte mindig attól féltem, hogy megpróbálja lenyelni, esetleg félrenyeli, és próbáltam a lehető legtöbb papírfecnit kihalászni a szájacskájából. Nem volt nehéz, mert kezdő papírevőként még nem volt elég ügyes a nyelvecskéje ahhoz, hogy az elázott, a szájpadlására felnyomkodott és ott is ragadt fecniket onnan lepiszkálja, úgyhogy csak vízszintesbe raktam a gyerkőcöt, kinyitottam a száját, és egy ujjal lepiszkáltam a szájpadlálásról a fecnit, majd ugyanazzal a mozdulattal gyorsan ki is loptam a szájából. Ő persze ezen vérig sértődött és as soon as possible új papír után nézett.
Az utóbbi hetekben pedig már nyíltan megpróbálta szabotálni a lopkodást: ha tudta, hogy itt a papírkihalászás iedeje, akkor jó szorosan összezára a száját, s ha valahogy mégis sikerült beférkőznöm, akkor ha tehette, jól ráharapott az ujjamra...

A sok-sok ügyesedése közül csak az egyik az, hogy most már nyelvvel le tudja piszkálni a szájpadlásáról a felragadt papírdarabkát, s ha megunja a rajta való nyammogást, akkor ügyesen ki is tologatja a szájából.
És az én hajdani elképzelésemmel ellentétben esze ágában sincs lenyelni (és valószínűleg nem is volt soha :-)

Ja, és lehetett volna a post címe a "Nem a kefét rágja, hanem a papírt", de ez nem lenne igaz, mert ha jártában-keltében rábukkan egy kefére (köröm-, cipő-, fog-, babahaj-, stb. kefe), akkor azon is nagyon szívesen elrágódik.