A paradicsom vége

Mivel állapotom változatlan, és a nehéz ételeket annyira kívánom, mint terhes macska a pitbullt, így mindenféle zöldségen és gyümölcsön tartom magam, néha megdobva egy kis zsemlével vagy szülinapi tortával :-)

Ma úgy gondoltam, hogy egy szép, mosolygós és méretes paradicsommal ajándékozom meg magam. Kiválaszt, megmos, megtöröl, majd kimegy hátra, ahol éppen Szófia a Mami idegeire (is) kezdett menni. Meg persze mindenfelé, amerre csak lehetett. Fantasztikus, hogy micsoda sebességgel lehet négykézláb elillanni.
Szóval kiérvén a szép, mosolygós és méretes paradicsomommal, már harapásra nyitott szájjal a szemem sarkából mit látok? Szófia spurizik erősen ráfókuszálva a paradicsomra, és közben motyog valamit. Én ránézek, Ő még mindig a paradicsomra...ekkor tudatosult bennem, hogy szerinte neki hoztam. Mindegy mi az, de nehogy már én egyem, Ő meg majd csak úgy eljátszogat valami műanyag kütyüvel! Mit volt mit tenni, Szófiát visszatettem a pokrócra - ekkor már a paradicsomom nála - és hagytam, harapdálja egy kicsit. Ámde Szófia leleményes és sokat akar, így egyszercsak rájött, hogy a pici harapdálások helyett a paradicsomból püré is készíthető a kézfejnek a darabba gyömöszölése, majd kihúzása, bedugása, kihúzása és egy tépő mozdulat segítségével. (Mami itt már önkívületi...én meg őskövületi állapotban voltam...Ő a látványtól...én az éhségtől) Mami utolsó idegszálával rákoncentrálva az akcióra szólt nekem, aki dermedten, de büszkén és örömmel figyeltem lányom kreativitását - mert ugye gyermek abból tanul, amit megtapasztal - , hogy ugyan fényképezzem már le...aztán irány a mosdó...mit mosdó! Kád! Szófia olyan szinten összemaszatolódott, hogy akár paradicsomprésnek is eladhatta volna magát...

A pusztulás kezdete..."Széttéplek, te gaz piros paradicsom!"

"Az utolsó szuszt is kiszorítom belőled!" - itt még azért néhány esztéta bizonyára felismeri az egykor szép, mosolygós és méretes paradicsomomat.

"A földön kiterítve fekszenek, Én a tőröm keresem. Bár nem kenyerem a dicsekvés, Dehát megint győztem..."

A magok mint megannyi utolsó kiáltás szerteszéjjel hevernek a lé(t)ben...Ennyi maradt, nincs tovább, ez a paradicsom már nem lesz uzsonnád :-)

A végeredmény, az áldozat...s háttérben a menekülő tettes. Azért ezt a darabot megettem. Amolyan már csak azért is. :-)