Hátibaba, avagy búcsú a kötős kengurutól -> Ergo

Szófia súlyú babát (10 kiló körül lehet) elvileg már nem szabadna elöl hordozni, mert nagyon rosszat tesz a hordozó hátának és derekának (ezt személyesen is tanusíthatom).
Igazából a mi Szépséges Piros kötős kengurunkat háton is lehet hordani, de én a háti hordozást képtelen voltam megtanulni. Zavart, hogy nem látom, hogy csak tapogatózás útján tudok tájékozódni, hogy a gyerkőc nem bír nyugton maradni még arra a rövid időre sem, amíg felkötözöm, hogy mi van, ha beszorul a lába, keze, stb.
Lehet, többet kellett volna gyakorolni...
Mindenesetre úgy döntöttünk, hogy -ideiglenesen legalábbis - megválunk tőle, és befektettünk egy Ergo-ba, amit reményeink szerint sokáig fogunk tudni használni. Mert hordozni azért még akarunk ám!

Alábbi két kép a Szépséges Piros és Szófia utolsó közös útjain készült.

Papával - irány az erdő. Papa dereka a félórás séta után mellesleg maj' leszakadt, nem is értette, hogy bírom én ezt minden nap, sőt esetenként napjában kétszer is.



Ez pedig itt velem. Én bírtam, mert nem volt más. Hátul ugye nem ment, a babakocsi nálam szóba sem jöhet (meg szerintem Szófiánál sem).
Így jártuk a boltot, ha meg nem volt miért a boltba menni, akkor az erdőt.

A pénteki boltos bevásárlás vicces volt. Sokmindent, sok nehezet kellett vennünk: dinnyét, krumplit, jó sok paradicsomot, üdítőt, stb. Az világos volt, hogy Szófiával elöl, kosárral a kézben nem fogok tudni ennyi mindent hazahozni. A kölcsönbabakocsit szerencsére elfelejtettük múlt héten visszaadni, így azt toltam magunk mellett bevásárlókocsi gyanánt. A boltosnénik nagyon kedvesen segítettek bepakolni a mindenféle súlyos dolgokat a kocsiba. Egyik berakta fölülre a dinnyét, a másik (új a boltban) alulra a kosárba pakolt szorgalmasan. Mondtam neki, pakoljon nyugodtan fölüre is. Ő nem akart, mert hogy akkor nem fér oda a baba. Másik - a dinnyepakolós - boltosnéni felvilágosította, hogy nyugodtan pakoljon felülre is, mert én nem használom gyerektologatásra a babakocsit, most csak azért hoztam, hogy legyen miben hazatolni a bolti holmikat :-) Örültem, hogy azért ennyire már ismernek.

Tamásnak persze rögtön megint a cigányok jutottak eszébe rólam, merthogy szerinte ők szokták a babakocsit bevásárlókocsinak használni :-)

Na, és amiért ezt a postot írom, hogy ma reggel megérkezett Ámerikából az Ergo! Just in time, mer' az én hátam és derekam már nagyon a végét járja :-(

A darabból ezen a képen nem sok látszik, Szófia viszont félreérthetetlenül jól érzi magát benne.

Jajj, és milyen kényelmes nekem is! És milyen egyszerű feltenni!
Azon gondolkoztam délután, hogy pszichikailag is levesz egy csomó terhet a vállamról, mert az Ergonál nem áll fenn annak a lehetősége, hogy valami hibácska folytán rosszul kötöm fel, és a Mazsolka kipotyog a lukon.

Na nem mintha egy hagyományos hordozókendőt nem lehetne jól felkötni. Megvan annak is a módja, s ha az ember tudja, akkor nem nagyon hibázhat. De én egyelőre nem tudok kendőt kötözni, és így most kényelmesebb ez a kész hordozó. Ráadásul a kendőnek megvan az az előnye, hogy nagyon sokféleképpen felkötözhető; és olyan gyönyörűek vannak belőle, hogy az csuda!

Mindenesetre Szófiánál vszleg már nem fogok kendőzni. Majd egy esetleges következőnél, ha lesz olyan.
Ami az Ergot illeti, ma kimostam, kivasaltam, felpróbáltuk, egyedül is tök jól fel tudom venni :-) és holnap már élesben is indulunk vele.
Ergo másik előnye, hogy erről Tamás is azt nyilatkozta, hogy szeretné hordani benne a gyerkőcöt. A Szépséges Pirossal a háti hordozást kerekperec elutasította.