Oszizás

Oszi mindamellett, hogy pontagyú (by Misi), alapvetően egy jó kutya. Gyerek mellé legalábbis. Lehet cibálni a fülét, egyelni a szőrét, tépni a pofáját, turkálni a szájában. Birka türelemmel visel minden macerálást, amiért egy átlagosan agresszív eb már kiharapna egy darabot a maceráló kezéből. Sőt, Osziból a macerálás inkább a macerálóra való pofátlan rányomulást váltja ki, egyfajta"Macerálj még!" tekintettel kísérve.
Szófia pedig különösen szeret macerálni...

Félteni őt attól nem kell, hogy az Oszi akárcsak véletlenül is megharapja, mert az Oszi nagyon óvatosan bánik vele, de Szófia az oszinyomulást leépteni még nem tudja (meg látszólag nem is akarja, mert kimondottan élvezi, amikor az eb által nyaldosva van...), így nekem kell résen lennem, és visszaszorítanom az Oszkárt.

Oszi etetése is egyre lelkesebben történik.

Első pár alkalommal én adtam Szófia kezébe az Oszinak szánt falatokat, és én toltam a kezét az Oszi felé, hogy az eb ki tudja eszegetni az apró kezecskéből a kieszegetnivalót. Szófiának már akkor is tetszett az ebetetés, mégis felháborodva vette tudomásul, hogy az Oszi elhappolja előle azokat a falatokat, amiket ő nagyon szívesen a saját szájába is betömködne. És kb. a harmadik elhappolás után elkezdett veszekedni az Oszkárral.

Manapság ott tartunk, hogy Szófia az ebetetéskor önként nyújtja az Oszinak a kutyacsemegét, és nagyon jókat kacarászik, miközben az Oszi kiszedegeti a kezecskéjéből a falatokat.

Film egyelőre nincs, mert erre egyedül képtelen vagyok.

Van viszont fénykép, ahol a bentlévők kifelé kukucskálnak a kintlévők pedig befelé bambulnak:

Először csak messzebbről szemlélődnek,...

...aztán közelebb hajolnak, hogy jobban lássák egymást :-)

Fenti tevékenység a bentlévők részéről annyival egészül ki, hogy szemlélődés közben egyre azt hajtogatják, hogy 'Szi-szi-szi...'

Ebből lesz majd egyszercsak az Oszi :-)