Szófia ellenben a legnagyobb meleg - és a mami határainak végtelenre feszítése - közben is nagyon jól érzi magát hál' istennek. Gondolkodtam rajta, hogy vajon egy ilyen csöppnyi emberke mit érezhet a másik bajából, de nem találtam elfogadható választ a kérdésre. Nekem úgy tűnik, hogy túl sokat nem, mert mindenféle gátlás nélkül felmászik rám, és ha éppen pisilhetnékje van, akkor hát pisil is:
Az eredmény a nadrágom sötét része...de most még ez is hűsített ;-)
Persze könnyű ráfogni egy majd' 10 hónaposra nem? ;-)
A kép amúgy a luxushotelben készült, ahová önkéntesen száműztem magam, és szigorú látogatási idő van...pont egy pisiszünet :-)
Amúgy mellesleg ma megtanítottam a kupakletekerés rejtelmeinek első lépésére: A kupak le és felhelyezése a flakonra! Szerintem ha én bírom tovább, akkor Szófia még most is leteker-ráteker-leteker-ráteker. :-) Erről sajnos csak kis kép készült, de van videó, ami előbb-utóbb felkerül. Produkció:
Ez a kép pedig még tegnap készült. Mintha egy pillanatra - szokásaival szöges ellentétben - elvesztette volna a fonalat:
Amúgy holnap leszek 28. Ha jól számolom. Mert érzésre legalább 70...valahogy most nem úgy várom, mint máskor, mert tudom, hogy a nap fénypontja nem a torta lesz - amit Viki annak ellenére szorgosan készít, hogy már csak a lendtömeg viszi előre - (itt és most mindenkinek, akinek van felesleges fél órája és energiája: Segítség! Kicsit fogni kellene Szófiát! A mentőangyalok ui. nem eléggé hatékonyak...), hanem az, ha érzem az ízét. Ez van...Ráadásul most segítségnek is 0 vagyok...egy hasztalan biológiai tömeg. Valami "vélelmezett vírusfertőzéssel" (idézet a kórházi epikrízisből)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése