Ma Barta nagymamától kaptunk (a két hétre elegendő egyéb ellátmány mellett) pár cső nagggyon finom főtt csemegekukoricát. Gondoltam, ezt is lehéjazom majd neki, de nem volt rá szükség, mert ez olyan jófajta kukorica volt, hogy ahogy haraptam, a szemek vékony héja a csövön maradt, és csak a rendkívül ízletes és Szófia szempontjából is teljesen veszélytelen belseje jött ki.
Először úgy adtam neki, hogy haraptam egyet, megrágtam kicsit, s csak ezután adtam a szájába. S miután kiderült, hogy a héj nem jön a harapással, megkínáltam vele Szófiát, hadd próbálkozzon egyedül is. Ilyen nagydarab étellel egészben még nem találkozott, így elsőre hirtelen nem tudott mit kezdeni vele. Először csak nyalogatta, cupogtatta. Aztán egyszercsak elkezdte élesíteni rajta az egérkefogakat. És kb. fél perc után rájött, hogy mi is a teendő. Onnantól kezdve vígan nyammogott rajta egyedül (persze azért az én állandó felügyeletemmel), és ha adtam is egy-egy falatot a szájába, ő azért csak ágaskodott a kukoricacső után. Láthatóan nagyon tetszett neki az új helyzet.
(hétfő után) ma ismét haladtam kicsit a házi és házkörüli elmaradt teendőkkel, mert volt egy kis segítségem a Szófiázásban, egy tízkilónyi unokát háton cipelni nem rest, nagyon sportos nagymama személyében:
És várjuk ám a többi haladó gondolkodású cipekedni vágyókat is :-)
(Azt, aki a Szépséges Pirosat is kipróbálta, akkor sajnos nem fényképeztük le, de majd most ezzel!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése