Hétvége - avagy ahogy Papa látta

Szófia egy tündér! Sajnos pénteken már csak mint alvó tündért láttam - egy kupac gyerek az ágyban - ui. egy 180x200 cm-es kókuszmatraccal a tetőn "totyogtam" hazafelé Pestről, nagyjából 50 km/h-ás átlagsebességet elérve. De megvan! Aludni is fogunk rajta egyszercsak...
Szófia szombaton szokásához híven számomra hajnalban ébredt(1/2 7 - 7 között), de valahogy tudja a kis kópé, hogy egy mosollyal elűzi minden rosszkedvemet, amit a korai kelés eredményez. A huncutsága és a kedvessége mindig levesz a lábamról.
Délután sütöttem egy tepsi kedvenc ribizlihabos sütit, majd elbicikliztünk Kisgyónba egy kicsit kirándulni - délelőtt az ággyal kapcsolatos dolgokat próbáltam intézni - , majd együtt pancsoltunk fürdés címszó alatt. Szerintem egyre jobban feltalálja magát a fürdőkádban, sőt arra is rájött, hogy a kád szélére hasalva, kilógó fejjel nagyon klasszul ki lehet pakolni minden játékot a kádból, és utána bámulni azokat mindaddig, amíg én össze nem szedem mindet úgy, hogy közben fogom Őt...szerintem tudja, hogy haragszom ezért, mint ahogy azt is tudja, hogy nincs retorzió...szórakozik.
A vasárnapi kismaraton (óra szerint 41 km) egy véletlen tévedés műve, sajnos elhittem azt, amit jeleztek...szegény Oszi annak tudatában jött el velem, hogy fut egy jót....és sajnos én is ezt gondoltam úgy egy órán keresztül. Akkor lett gyanús, hogy valami nem stimmel, amikor egyre jobban égette a hátamat a Nap, és Oszi is egyre lassabban baktatott a kerékpár mellett. Szegényt úgy kellett hazakönyörögnöm, ráadásul egy forgalmas úton jöttünk, így nem volt elég szerencsétlen állatnak, hogy kisétálja a lelkét, de még fegyelmezve is volt, hogy az út szélén maradjon. Mindenesetre ennyire elesett még akkor sem volt, amikor addig dobáltam neki a labdát, hogy már utánanézni sem maradt ereje...pedig meghalni is képes egy labdáért.
Miután végül előkeveredtünk, és megtudtam, hogy milyen balfék vagyok, hogy elhiszem a jelzés által mutatott utat ( ;-) ), kicsit Szófiáztam, aztán Ő aludt egyet, majd az esti fürcsi előtt még elmentünk a Gaja-völgybe piknikezni, Szófia életében először Mami hátára kötözve lógta végig az utat - látszólag nagyon élvezve a helyzetet.
Egyre ügyesebb és minden nap többet "beszél", a hétvége nagy tudománya a go és a ia - utóbbi némi mássalhangzófélével keverve: jelentésük sorrendben gomb és cica. Az Oszit még nem nevezi sehogy, csak lányos zavarában hangosan kacarászik...és ha lehet, letépi az eb pofáját. :-)