Kupak - Jajjjj!!!

Szófia normál esetben nem játszhat kupakkal. Legalábbis ásványvizesüvegével nem, mert azt lenyelhetőnek ítéljük.
Ma fürdés előtt elég nyűgös volt, s épp az ötliteres pívizes kanna kupakjáért kepesztett, amiről én azt gondolom, hogy még egy felnőtt sem tudná lenyelni, hát hagytam, hogy matasson vele. Legalább addig sem tépi az idegeimet a nyüsszögéssel.
Gyerekkel a kezemben (gyerek pedig ugye kupakkal a kezében) igyekeztem a fürdés előtti utolsó simításokat gyorsan megcsinálni. Pisi, vetkőzés, vízhőmérséklet belövése, Szófia pelenkázóra ültetése és vetkőztetése. Zokni, nadrág, bugyi, poló - hoppá! Nem vettem észre, hogy mikor, de amíg én tettem-vettem, a kölök benyomorgatta a szájába a 3,5 cm átmérőjű (és 1 cm magas) kupakot.
Gyerek ül, tátott szájjal - mert ugye a kupakra rázárni nem tud -, csodálkozó szemekkel, s valami olyan tekintettel, hogy "Most meg mi van?". A piros kupak meg virít kifelé a szájacskából, és meg sem mozdul. Beszorult.
Az világos, hogy lenyelni nem tudja, mer' ahhoz túl nagy a darab. Az is világos, hogy egyedül kiköpni nem tudja, mer' ahhoz meg túl kicsi a gyerek szája, és túl kevés gyakorlata van a köpködésben. Nincs más hátra, nekem kell rásegítenem. Adrenalinszint közben jól megugrik. Próbálok felülről hozzáférni. Nem megy. Oldalról. Nem megy. Alulról. Nem megy. Adrenalinszint még följebb kúszik. Lelki szemeim előtt ott a kép, hogy az ügyeleten vagyunk, gyerek bámul a dokira, aki éppen próbálja kifeszegetni a szájacskájából a pirosan kifigyelő kupakot.
Na neeem!!!!! Ennyire impotens nem lehetek!!!!
Utolsó ötletem, hogy kétoldalról egyszerre megnyomom a pofikat, mint ahogy az Oszinak szoktam, amikor valamit bele akarok erőltetni, amit ő nem akar, és hupsz, a kupak kibukik. Huhhh!
Gyerek persze bőg. Szeretném azt hinni, hogy csak azért, mert elvettem a kupakját, de valószínűleg fájt is neki, ahogy kipattintottam az ominózus darabot :-(
Gyerek természetesen hamar megnyugszik; engem meg megint napokig gyötör majd a lelkiismeretfurdalás a felelőtlenségem miatt... :-(