Így kiáltott volna fel a kakasunk, ha lenne.
Francit két napja nem láttuk.
Én ma délutánra teljesen le is mondtam róla, mert nem szokott ez a macska olyat csinálni, hogy még enni sem jön elő. Lelki szemeim előtt ott lebegtek egymást váltva olyan rémképek mint: elütötték, agyonverték, megmérgezték, lelőtték, kutyák elé vetették, vagy csak lábát törte, és jönne ő, de nem tud, fekszik valami elhagyatott helyen, és várja a megváltást.
Mondtam is ma délután a Tamásnak, hogy itt több macska nem lesz. Az előzőnk, a Vörös Jóska pár hónaposan tűnt el, a szívem szakadt meg miatta. Pedig nem vagyok egy nagy macskás, de ő akkor még nagyon hozzánk volt nőve. Jóska akkor tűnt el, amikor én Hollandiába utaztam. Azzal "vígasztaltuk" magunkat, hogy biztosan utánam indult, mint a Lessie kutya a gazdái után, s majd csak hazakeveredik. Persze azóta sem keveredett...
Aztán amikor Jóska emléke már kezdett halványodni, kb. háromnegyed év múltán, kapta Tamás a mostani Vörös Francit. Franci is nagyon hozzánknőtt, sokáig benti macska volt. Véglegesen akkor került ki az udvarra, amikor a kölkeinek elkezdte behurcolni az egereket, hogy egerészni tanítsa őket. Ez tavaly nyáron történt.
Azóta lazult a kapcsolat, de azért szeretjük és becsüljük, mert bár pofátlan, és öntörvényű, mint minden macska, de mindemellett nagyon jó egerész, vakondász, gilisztász, bogarász ...és madarász. Napközben hol itt, hol ott van, de azért a szokásos legalább kétszeri ellátmányért mindig jelentkezik. És tegnap nem jött. Se reggel, se este. És ma reggel se. Úgyhogy mondtam is délután Tamásnak, hogy sajnálom szegényt, mer' azér' jó macska volt, meg aranyos, meg Szófia is szerette. Meg hogy az ember beleöl egy csomó pénzt a macskájába (jól tartja, lefialtatja, a kölköket is jól tartja, anyamacskát sterilizáltatja, és még jobban tartja), az meg egyszercsak eltűnik. Tamásnak erre az volt a válasza, hogy igazam van, és milyen jó, hogy most tűnt el, mert ha nem tűnt volna el, akkor még több pénzt beleölnénk, és akkor később tűnne el... Hát végülis ez is igaz. Már meg is beszéltük, hogy kinek fogjuk elosztogatni a rajtunk maradt másfél kilónyi jófajta macskatápot.
És erre Franci ma kora este betoppant. De hogyan! Úgy néz ki, mint aki bányajáráson volt! A lábai, a hasa, a háta, a farka és főleg a feje vastagon befedve szürke porral (vagy korommal?)! És látszólag nagyon meg van gyötörve! Szerintem valami vadbarom bezárta valahová. Tamás szerint ő zárta be véletlenül saját magát, és csak most vették észre, és engedték ki. Hát nem tudom.
Mindenesetre jól beevett, aztán megint eltűnt. Remélem, hogy most már csak a szokásos esti portyájára ment.
Francit két napja nem láttuk.
Én ma délutánra teljesen le is mondtam róla, mert nem szokott ez a macska olyat csinálni, hogy még enni sem jön elő. Lelki szemeim előtt ott lebegtek egymást váltva olyan rémképek mint: elütötték, agyonverték, megmérgezték, lelőtték, kutyák elé vetették, vagy csak lábát törte, és jönne ő, de nem tud, fekszik valami elhagyatott helyen, és várja a megváltást.
Mondtam is ma délután a Tamásnak, hogy itt több macska nem lesz. Az előzőnk, a Vörös Jóska pár hónaposan tűnt el, a szívem szakadt meg miatta. Pedig nem vagyok egy nagy macskás, de ő akkor még nagyon hozzánk volt nőve. Jóska akkor tűnt el, amikor én Hollandiába utaztam. Azzal "vígasztaltuk" magunkat, hogy biztosan utánam indult, mint a Lessie kutya a gazdái után, s majd csak hazakeveredik. Persze azóta sem keveredett...
Aztán amikor Jóska emléke már kezdett halványodni, kb. háromnegyed év múltán, kapta Tamás a mostani Vörös Francit. Franci is nagyon hozzánknőtt, sokáig benti macska volt. Véglegesen akkor került ki az udvarra, amikor a kölkeinek elkezdte behurcolni az egereket, hogy egerészni tanítsa őket. Ez tavaly nyáron történt.
Azóta lazult a kapcsolat, de azért szeretjük és becsüljük, mert bár pofátlan, és öntörvényű, mint minden macska, de mindemellett nagyon jó egerész, vakondász, gilisztász, bogarász ...és madarász. Napközben hol itt, hol ott van, de azért a szokásos legalább kétszeri ellátmányért mindig jelentkezik. És tegnap nem jött. Se reggel, se este. És ma reggel se. Úgyhogy mondtam is délután Tamásnak, hogy sajnálom szegényt, mer' azér' jó macska volt, meg aranyos, meg Szófia is szerette. Meg hogy az ember beleöl egy csomó pénzt a macskájába (jól tartja, lefialtatja, a kölköket is jól tartja, anyamacskát sterilizáltatja, és még jobban tartja), az meg egyszercsak eltűnik. Tamásnak erre az volt a válasza, hogy igazam van, és milyen jó, hogy most tűnt el, mert ha nem tűnt volna el, akkor még több pénzt beleölnénk, és akkor később tűnne el... Hát végülis ez is igaz. Már meg is beszéltük, hogy kinek fogjuk elosztogatni a rajtunk maradt másfél kilónyi jófajta macskatápot.
És erre Franci ma kora este betoppant. De hogyan! Úgy néz ki, mint aki bányajáráson volt! A lábai, a hasa, a háta, a farka és főleg a feje vastagon befedve szürke porral (vagy korommal?)! És látszólag nagyon meg van gyötörve! Szerintem valami vadbarom bezárta valahová. Tamás szerint ő zárta be véletlenül saját magát, és csak most vették észre, és engedték ki. Hát nem tudom.
Mindenesetre jól beevett, aztán megint eltűnt. Remélem, hogy most már csak a szokásos esti portyájára ment.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése