A kenyérfélék úgy kezdődött, hogy amikor két hete a zirci arborétumban kirándultunk, Tamás bevásárolt sajtos stángliból :-) magunknak. És valami hirtelen ötlettől vezéreltetve az egyik stángli felét a Szófia kezébe adta, aki kb. 10 percig csak forgatta, rakta egyik kezéből a másikba, rázogatta, nyomkorászta. Aztán egyszercsak belekóstolt. És onnantól kezdve kb. 1 órán át el sem engedte, csak szopogatta, rágcsálta, ízlelgette. Így:
Másnap kapott a boltosnéniktől a helyi kisboltban egy kiflit ajándékba.
Azóta pedig kapott párszor kenyérhéjat, és kétszer sütöttem neki itthoni kiflit, ami ugyan nem olyan mutatós, de sokkal finomabb, mint bármelyik bolti kifli, ráadásul tudom, mi van benne.
A joghurtozás úgy kezdődött, hogy a hét elején az éppen szopogatott kenyérhéját belemártogattam neki egy kis natúr joghurtba. Azt hittem, húzni fogja a száját a savanyú íz miatt. Hát nem ez történt. Szófia úgy "vetette rá magát" joghurtra, mint aki egy hete nem evett.
Azóta is, ha tudom hogy éhes, de nem akaródzik megenni az általam előzőleg nagy műgonddal éppen el(ő)készített finomságot, kezdetnek kap egy kis joghurtot, majd joghurttal kevert finomságot, s végül már csak a finomságot joghurt nélkül.
Hát így.
Zircen egyébként mindhárman nagyon jól éreztük magunkat.

1 megjegyzés:
I wish my face was under her pu--y while she pees then I want to lick her clean, I love how my daughters pu--y tastes, I wish my wife's pu--y was that good
Megjegyzés küldése