Szófia kb. 3 hete kezdte a mamázást. Ennek különféle variációi vannak: mmmá, mámmá, mámmámmá..., vagy egyszerűen csak mámá, de ez a legritkább, hogy nem mondja hosszan a középső m-et. Ritka kivétellel panaszkodásra használja, ha éhes, szomjas, fáradt, vagy egyedül érzi magát és babusgatásra, társaságra van szüksége. Persze soha nem a Tamás után mamázik... Szeretném azt hinni, hogy ez a mamázás már az én személyem beazonosítására szolgál, de tudom, hogy ez még nagyon korai lenne, egyszerűen az van, hogy most ez a bevett panaszkodás.
A hetetézés pedig kb. egy hete :-) kezdődött. Ennek aztán megint jó sok varációja van. Először volt a hete, hette, hetete, ezt követte a hedede, most pedig a hádádánál tartunk. Nekem a legjobban azt teszik, amikor azt mondja, hogy hádááááá. Én ebben mindig egyfajta a küzdősportokban használatos, támadás előtti harci kiáltást hallok (ebből is látszik, mennyire nem értek a küdzősportokhoz :-). Mindenesetre viccesen hangzik az ártatlan lelkületű nyolchónapos Szófia szájából :-)
A hededézés és társai mindig játék közben, jókedv ideje alatt hangzanak el.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése