Pont két hete történt, hogy amíg Szófia a pelenkázón fickándozott, én odaléptem a két lépésre álló szekrényhez egy pólóért. A lepotyogás miatt nem izgultam, mert a Művésznő éppen hason matatott, s a pelenkázónak mindkét oldalán van egy elég magas perem, gondoltam, ezen nem tud átfordulni. Tényleg nem tudott. Viszont mire visszafordultam a pólókivételből, addigra hátrafelé letolta magát annyira, hogy deréktól lefelé már lógott. A két lépés villámgyors megtétele arra volt elegendő, hogy valahogy alácsússzak és röptében elkapjam, még éppen a földrezuhanás előtt.
Hálát adtam az őrangyaloknak, amiért időben Szófiára irányították a figyelmemet, s amiért elegendő lendülethez segítettek ahhoz, hogy ne a földön landoljon, mert még ha lábbal lefelé is, de nagyon-nagyot tud esni egy ilyen kis tehetetlen test egy méter magasból...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése