délután pedig egy jó kis nézelődés a fűben, szájból virágszárát kilógató százszorszéprágicsálás közepette.Este fürdés után jött a szokásos elandalító szopi. Közben Szófia, mint mostanában rendesen, félálomban még kicsit kalimpált a lábaival, s az éppen szabadon lévő kezével hadonászott mellé, úgy, mint ahogy mostanában mindent megrázogat, hátha csörög. A szemei már csak alig voltak nyitva és nyitott tenyérrel csapkodott még párat. Aztán valahogy úgy alakult, hogy a csapkodás útjába keveredett az én nyitott tenyerem, és a félálomban hadonászásból is egy jó kis tapsikolás lett. Ahogy meghallotta az ütemes tapsolást, rögtön felpattantak a szemei, vigyorgott (mert imádja a tapshangot), és megnézte, hogy honnan jön a hang. Szopi felfüggesztve, együtt tapsoltunk és örültünk még egy kicsit, mielőtt az új "találmánya" feletti örömében mosolygós álomba szenderült a mi kis Angyalkánk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése