Délutánra pedig a Vitéz László (Lejszló) és az ördögök című előadásra mentünk el a Fabula Bábszínház előadásában. Az idősebbek talán még emlékeznek rá (Lejszló; molinári bácsi; jaj, de nehez, hú, de nehez - emlékeztetőül). Egy darabig nézték a Barták az előadást, aztán volt banánevés és barackléivás az egyik parki padon, majd kakilás a nevezett pad lába mellé, végül egy kis hentergés (vittünk plédet), és fűevés.
Előadás után aztán vettünk gyorsan egy Fabula Bábszínház - Gyermekdalok cd-t, majd én ettem egy fagyit, Szófia pedig kapott egy tőcsért, amit nagyon nagy megelégedettséggel majszolgatott hazáig. Tetszett neki, hogy minden oldalról rágcsálni tudja :-)
Másnap hallgattuk meg a cd-t, tök jópofa dalok vannak rajta. Tamás le is fényképezett minket dalolás közben. Az alábbi baloldali lett a kedvenc kép, ahol is a Kutyák dala szól, és én mint kutya, a dalszöveg alapján előzetes megfenyegetés után megharapdálom Szófia karocskáját. Ő pedig végigkacagta az egész dalt, bár ez csak a jobboldali képen látszik valamelyest...
A dalszöveget azért ídeírom, bár dallammal lenne az igazi:
"Miénk a világból a kutya élet,
ketrecben és láncon rabul élek.
Enni alig kapok, hát alig élek.
Én vagyok a sztárja a kutyanépnek.
Ha szabadon jutunk egy kisidőre,
beleugatunk a levegőbe.
Én vagyok a sztárja a kutyanépnek,
Miénk a világból a kutyaélet.
Dícséretet várunk, de soha nem kapunk,
és ha nem tetszik a képed, hát belédharapunk,
Azt sem tudjuk sokszor, hogy minek ugatunk,
de ha ellenkezni mersz, hát belédharapunk.
vu-vu-vu-vuuuuuu... stb"
Na, aki eljön hozzánk, meghallgathatja élőben is.
Amúgy tényleg tök sok szerencsétlen kutyának van ilyen sanyarú sorsa, de Fabuláék ezt mégis olyan édes-viccesen tudják előadni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése