A Bartaság...

...csak megerősíteni tudom a lentebb leírtakat. Sőt, magam részéről kifejezett büszkeséggel tölt el, hogy öröklődni látszik extrovertáltságom! Persze azért remélem, hogy a kicsi Husigombócban azért mindemellé társul majd Vikimama érzékenysége is, és akkor azért kicsit finomabb lesz, mint ahogy Papa "nyomul" :-)Amúgy azt gondolom, hogy egyelőre nincs oka félni, bár az általam oly' nagyra tartott szakirodalom szerint éppen azt kellene tennie...de talán Vikimama biztos szeretete ezt is kivédeni látszik...Erre talán igazolás a mai esetünk, ami során valamilyen, Tőle amúgy szokatlan, hiba folytán elaludt rajtam a séta közben (a Mami által beszerzett hordozókendőben - csak ajánlani tudom!), s néhány perc elteltével megébredvén egészen a Mamihoz érkezés pillanatáig hüppögött, majd sírt...ott aztán mintha elvágták volna...azonnal teli szájas mosoly :-) Hiába, Mami csak egy van.