Nyolc hónap tudása

Ahogy már korábbi postokban is írtam, Szófia május 27-én volt nyolc hónapos.
Ezalkalomból próbálom összegyűjteni, hogy hol tart éppen:

- a kommandós-kúszást magasfokon műveli, villámgyorsan odakúszik ahová csak akar;
- ha elfeledkezik magáról, mászik négykézláb pár "lépést"; ez a négykézlábas picit még ingatag, ezért nem is olyan gyors mint a kommandós-kúszás, úgyhogy egyelőre csak a második helyen áll a kiszemelt, megengedett és tiltott javakhoz való odajutást illetően;
- önállóan feláll!, s mióta rájött, hogy ezt is tudja, igyekszik minden általa arra alkalmasnak ítélt dologba belekapaszkodni és felállni mellette. Szófia szerint az én lábam, fejem, stb. ugyanúgy alkalmas támasztéknak, mint pl. a bili, a sátor, vagy a porszívó...
- mindenesetre futni azt már most nagyon szeret. A földön hanyattfektében játékrágcsálás/rázás közben, a kádban az ölemben hanyattfekve, ha felemelem, a levegőben, annyira gyorsan kapkodja a kis lábacskáit, hogy elég követni;
- kezd rájönni, hogy nemcsak megfogni és megtartani, de elejteni is tudja a tárgyakat. Most kell megerősítenem az idegeimet... meg a derekamat...
- szinte mindig vidáman, mosolyogva ébred; nem ébredezik, hanem egyik pillanatról a másikra kipattannak a szemei, és máris matat maga körül, hátha kezébe akad valami klassz kis játék;
- a porszívótól most kicsit fél, de nem sír, csak villámgyorsan elspurizik a helyszínről, ha éppen akkor kapcsolom be, amikor ő nincs az ölemben;
- idegenekkel is barátságos, mindaddig, amíg a karjaimban tartom,
DE
- szeparációs szorong, vagyis ha eltűnök a szeme elől, még ha csak a szomszéd szobába megyek is, és közben végig beszélek hozzá, akkor is rögtön elkezdődik a panaszos mámmázás, egészen addig, amíg fel nem tűnök újból a színen. Ez számomra azt jelenti, hogy most egy darabig megint no private life...
- eszeget, de még mindig nem az igazi; lehet, ez így a normális, és csak a "tankönyvi" adatok tükrében tűnik nekem picit lassúnak a tempó, de Szófiának még mindig a cici jelenti a fő táplálékforrást. A saját készítésű főzelékeket most már egyáltalán nem eszi meg, inkább darabosabbat szoktam neki adni, brokkolit, néha borsót lehéjazva, vagy répát, főtt krumplit a kezébe, vagy harapok neki belőle pici falatokat és úgy adom a szájába. Ilyen formában hajlandó megenni egy keveset belőlük. Ha olyan kedve van, eszi a bolti bébiételt, de csak a gyümölcsöseket. A natúr joghurtot imádja. Abból bármikor bármennyit megenne (ha kapna).
Ma kaptunk a helyi horgásztóból kifogott törpeharcsákat a Berze Jani bácsitól, holnap az lesz a menü...
- a pogácsasütés megy, bár pár napja mintha unná. Ma viszont azt vettem észre többször is, hogy önállóan próbálta összecsapkodni a kis tenyereit; aztán amint megdícsértem ezért, rögtön abba is hagyta :-(
- alvás napközben két hosszabb, vagy három rövidebb, éjszaka mostanában 10-11 óra, közben persze 3-4 szopi és pisilés;
- Oszit, Francit imádja;
- nagyon szereti, ha énekelünk neki, ha bújócskázunk, hintáztatjuk, vagy csikizzük;
- ja, igen: 6 foga van kint;
- és a végére hagytam, amire nagyon büszke vagyok, a pisilés: már jóideje, hogy napközben itthonra egyáltalán nem kap pelust; napi két-három pisi be szokott csurogni, amikor éppen nem figyelek rá, de két napja pl. semmi bepisi nem volt. 3 hete tartunk ott, hogy este fürdés után még megkapja a pelust, de az éjszakai első pisiltetésnél (éjfél környékén) leveszem róla, és onnatól pelus nélkül folytatódik az éjszaka. És a három hét alatt egyszer sem pisilt be (bár 1-2 hónapja egyébként is már csak a biztonság kedvéért hagytam rajta, mert mindig szárazon vettem ki alóla reggel). 2 hete tartunk ott, hogy a rövidebb utakra, ha nem időpontra megyünk, sem kap pelust. Az a gyakorlat, hogy összekészítem magunkat, megvárom a következő pisit, és indulás, majd az úticél elértével lehet újból pisilni. Eddig ezt is nagyon sikeresen csináltuk, egy baleset sem volt.
Értelemszerűen a kakival ugyanez a helyzet.
Ami engem illet, hazudnék, ha azt mondanám, hogy könnyű. Bár most már sokkal inkább rutinból pisiltetem, de még így is fárasztó. Tudom, persze, sokkal egyszerűbb lenne az (én) életem, ha mindössze annyi lenne a dolgom, hogy naponta 4-5-ször kicserélem a pelenkáját. De hát miért legyen egyszerű, ha egyszer lehet nehezíteni is rajta :-) Félretéve a viccet, három konkrét oka van annak, hogy örülök, amiért ezt az utat választottuk: az első, hogy Szófiának sikerült megőriznie a pisi-kakira vonatkozó ösztönös tudását, amivel a babák születésükkor rendelkeznek. Abban is biztos vagyok, hogy Szófia ezerszer jobban érzi magát pelus nélkül, szabadon. A mozgásban sincs akadályoztatva, és így ráadásul nem kell a kis popsijának a műanyagpelusban rohadnia ezekben a nagy melegekben. S végül: számomra régebben felfoghatatlan volt, hogyan lehet szavak nélkül kommunikálni. Azt meg aztán, hogy egyenes az intuíciómra hallgatva pisiltetek meg egy babát, végleg nem tudtam elképzelni. Jó tudni, hogy működik a telepátia. Ő küldi a szignálokat, én pedig teszem a dolgomat.
Jja, pár hete napközben nem hajlandó a bilibe pisilni, úgyhogy kijárunk a kertbe - amolyan indiaiasan...

Hát most ennyi...