Szófia ücsörög a kredencen, húzkodja a Fakopáncsos rugós lovát és pakolászik, én pedig teszek-veszek, megmosok, leszűrök, hámozok, reszelek, aprítok, kevergetek, fűszerezek és a többi.
Persze mindezt úgy, hogy először is őt besúvasztom teljesen a falhoz, és odateszek a keze ügyébe mindenféle érdekes matatni- és pakolásznivalót, másodszor pedig egy pillanatra sem fordítok hátat neki, a legtöbb az, hogy oldalvást állok, és a fél szemem mindig rajta van, az ugróizmaim pedig ugrásra készen feszülnek. Tudom, persze, hogy nem ugrik le, mert hiszen nem hülye! De mégis, így nyugodtabb vagyok.
Egyébként ez bevált gyakorlat volt anno Hollandiában is au-pair koromban, annyi különbséggel, hogy ott kicsit szélesebb volt a kredenc és két gyerek ült rajta...
2 megjegyzés:
Édike. Mi is így csináljuk, vagy úgy, hogy a sámlin állva asszisztál, kidobálja a héjakat stb. Annyi különbség, hogy Lottét ilyenkor játékok nem szokták érdekelni, hanem a belevalókkal szeret szöszölni, pakolászni, hagymát rágcsál stb. És érdekesmód én is így csináltam, amikor Hollandiában au-pair voltam, bár csak 1 gyerekkel :)
Zsanett
Zsanett, szerintem a ti 'bugyros' megoldásotok is nagyon jó' :-) (Szófia azt vszleg nem bírná, merhogy közben nem lehet matatni...)
Megjegyzés küldése