Mondatok

Már ha mondatoknak lehet nevezni őket.
Nyelvtani értelemben nyilván még nem, viszont az utóbbi két hétben többször előfordult, hogy Szófia összefűzött két-két szót.
A legelső ilyen a 'Hajó, Dédi!' volt (bele a telefonba). Ezt követte ugyanaznap a 'Hide keje.' ami azt jelentette, hogy Szófiának hideg volt a keze. Aztán az 'Enni sa.' következett, amivel elmesélte, hogy sajtot adott a cicának enni.

Babajelekkel (amikkel nyár óta foglalkoztunk és még most is használja őket, van amelyiket magában, van amelyiket a szóval együtt) mindössze egyetlen alkalomra emlékszem, hogy 'mondatot jelelt'; ez valamikor október tájékára esett, 13 hónapos korára.
Az volt a történet, hogy reggel valamivel ébredés után megpucoltam egy banánt, s egy darabkát Szófia kezébe adtam, hogy eszegessen. Aztán amikor elfogyott, mutatja nekem, hogy nincs/ elfogyott (felfele fordított tenyerek) - enni (szájára mutat az ujjacskáival) - még (bal keze nyitott tenyerébe teszi a jobb keze kinyújtott ujjacskáit). Ez akkor és ott annyira látványos volt, hogy számomra, hogy egy darabig nem tértem magamhoz az ámulattól. De több babajeles mondatra nem emlékszem.