Szófia ma 16 hónapos

Amit most nagyon szeret csinálni:
- mindenhová felmászni;
- ide-oda pakolászni;
- kavicsot szedni;
- cicázni, kutyázni;
- gyerekeket nézegetni;
- konyhai kész és félkész ételeket megkóstolni;
- játékállatait megetetni, megitatni, öltöztetni, kocsiban tologatni, stb.;
- zoknit és cipőt fel- és lehúzogatni (utóbbi jobban megy, előbbinél ha megakad, hamar dühbe gurul...);
- felnőttek által kimondott szavakat utánmondani (khm..., múltkor kicsúszott a számon egy "hülye" és azonnal, hibátlanul utánam mondta...);
- már megtanult 'szavakat' folyamatosan mondogatni; ez konkrétan azt is jelenti, hogy ha le van lazulva (itthon, kettesben, vagy ha már elegendő időt töltött 'idegenben', akkor be nem áll a szája);
- szopizni, még mindig, sokszor;
- háton utazni (bár a múltkor épp' lefickándozta magát, amikor érdekesebb programnak ígérkezett a bicikliző lányok után való futkározás);
- karonülve nézni, hogy mit és hogyan főz a mami;
- kanállal fémedényben kevergélni;
- fényképeket és kisfilmeket (laptopon, saját videók, vagy online, mer' tévénk az nincsen) nézegetni;
- szerdánként a kukásautót nézegetni;
- szereti továbbá, ha együtt verselünk, énekelünk és hozzá elmutogatjuk a verseket, dalokat;

Amit most nagyon nem szeret csinálni, az az
- autóban ücsörögve várni, hogy odaérkezzünk valahová;
- öltözködni (azért most már jobban tűri, mint az ősszel, de azért még sokszor elfut);
- orrszívás (ezt is jobban tűri, de nem szívesen);
- fürdőkádból kiszállni;

Ahogy most jellemezném:
Ha csak nincs valami nyomós oka rá, mint éhség, szomjúság, fáradtság vagy cicihiány, (vagy front, telihold, szeles idő,khhmmm...) akkor nagyon jókedvű, mosolygós, aktív, minden iránt érdeklődő, bátor, nagyon szociális, kezdeményező, barátságos kisded.
A memóriája legalább olyan mértékben javul, mint amilyenben az enyém mostanábam romlik. Egyszóval rohamosan :-) De téllllleg.
Csomószor van, hogy keresek valamit, és vagy tőle megkérdezem, vagy csak úgy magamban morfondírozok, hogy hol lehet, és ő erre odamegy, ahol a keresett holmi van, és előszedi. Legyen az egy olló, fésű, játékdarab, félpárzokni, bankkártya, üveg víz, vagy bármi más. Ezekkel a megtalálásokkal mindig nagy meglepetést okoz.
A türelem az egyelőre nem nagyon jellemzi. Ebben úgy látszik, inkább a Tamásra üt, mert ha valami nem sikerül neki elsőre, vagy rövid időn belül, akkor elkezd dühöngeni és hisztizni. (Azt ugye mindenki, aki látta a nemrég falraakasztott keresztszemes munkámat feltételezi rólam, hogy én baromira türelmes vagyok. Pedig nincs ám ez mindig így, de azért hármunk közül szerintem most én léphetnék a dobogó legfelső fokára :-)
Persze nem tudom, hogy egy 16 hónaposnak kell-e ennél türelmesebbnek lennie. Nem emlékszem már rá, hogy az én egykori 'neveltjeim' hogyan viselkedtek hasonló szituációkban... (memória...).