Ébredés után ücsörögtünk még kicsit a kanapén, én felhúzott lábakkal, Szófia az ölemben, velem szemben.
Nézem a pisze nóziját, mindkét orrlyukából kilógott egy picit egy száraz takonydarabka vége. Gondoltam, ezt nem orrszívózom ki, kértem Szófiát, hogy kicsit fújja meg, de mivel bele volt száradva, csak egy kicsi lett jobban hozzáférhető. Ujjam közé csippentettem a végét és kihúztam először az egyiket, aztán a másikat (mi, pórnépek már csak így csináljuk :-), aztán széthajtogattam egyet a mellettünk lévő papírzsebkendőkből, arra fektettem őket, és mondtam Szófiának, hogy ez takony, a mama ezt szedte ki a nóziból, és majd kidobjuk a kukába.
Szófia nem így gondolta. Legalábbis azt, hogy kidobjuk a kukába, biztos nem, mert szépen felcsippentette őket, és visszarakta az orrába, egyiket az egyik lyukacskába, másikat a másikba, ahogy illik...