Kíváncsiak is voltunk, hogy Szófia hogyan reagál, mert már vagy fél éve abbahagytuk a babauszit, és azóta csak itthon a kádban lubickolhatott kedvére.
A korábbi gyakorlattal ellentétben a Művésznő most már saját lábán sétált be az usziba:
Amikor megláttuk, hogy alig vannak vendégek ezen a délelőtti órán, sőt, hogy a gyerekmedence töküres, nagyon megörültünk annak, hogy akkor most kedvünker duhajkodhatunk a 80 centis vízben.
Az örömünk akkor fordult át ürömbe, amikor az úszómester (épp még mielőtt beletettük volna a kislábujjunkat a vízbe hőmérsékletellenőrzés gyanánt) odakocogott hozzánk, és elnézést kért, amiért hideg a víz és hideg a levegő, dehát elromlott a fűtésük és csak aznap reggelre szerelték meg.
Ha már egyszer ott voltunk, mi azért megmártóztunk a 29 fokos vízben, ami egyébként annyira nem hideg, de mi nem ehhez vagyunk szokva.
Szófia jött is volna kifelé:
meg maradt is volna pancsizni:
Végül aztán kábé negyed órát voltunk a vízben, ekkorra jött bele Szófia igazán a szájremegtetésbe, mi pedig a hájremegtetésbe, s aztán bementünk kollektívan a szaunába átmelegedni (igen, a gyereket is bevittük), kivéve Csucsut, aki kemény volt, és saját magát melegítette át.
A pénztárosnénire nehezteltünk "kicsit" (amit végül nem tettünk szóvá), amiért látván hogy kisgyerekkel vagyunk, eszébe nem jutott volna mondani, hogy most inkább ne, mert nem annyira jó az idő bent. Ja, és sajnos arról sem sikerült informálni a nagyérdeműt, hogy másnap családi nap van az usziban, amikor is minden családnak álcázott csoportosulás ingyé bemehet és áztathatja a bőrkeményedéseit...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése