A halásznak az ő leve

Szombaton délutánra Csucsuékhoz voltunk hivatalosak, hogy (miután az ünnepeltet jól megköszöntöttük) a többi megjelenttel összefogva elfogyasszuk a halásznak a kerti bográcsban frissen főzött levét; azt el is felejtettük megkézdezni, hogy tavalyi, és a mélyhűtőből kihalászott, vagy idei, friss fogás főtt-e a kondérban. A lényegen ez végül mit sem változtatott: Szófia olyan látványosan jó étvággyal ette a haldarabokat, hogy nem győztem adni a folyton tátogó szájacskájába.

A főfogás elfogyasztása előtt azért volt még bemelegítőnek egy kis kenyérhéjrágcsálás, és cseresznyemajszolás a fűben:

A nap fénypontya Szófia számára mégis a cica- simogatás volt :-)