A konyhában..
...és a szobában.
A konyhaiban mondhatni jól elvan. Nem tudom, hogy az újdonság varázsa-e és jó tapogatni a hálót, nyújtózkodni a kapaszkodó után, vagy csak egyszerűen ott jó.
A szobaiba ha beleteszem, odacsúszik a rácshoz, ül, térdel vagy áll, és néz kifelé könyörgő tekintettel, hogy "Mami, légyszi vegyél ki!", közben nyekereg. Teljesen az az érzésem, mintha egy állatkerti kismajmot látnék bezárva :-( Ha szívtelen vagyok és nem veszem ki, akkor egy idő után megunja a könyörgést és elkezd játszadozni, de közben végig panaszkodik :-(
A Waldorf szerint ha jól használjuk a járókát, és nem büntetésként tesszük bele a kölköt, akkor egyáltalán nem káros. De honnan tudom, hogy ő nem büntetésként éli meg? Főleg, ha a benntartózkodás ideje alatt végig panaszkodik?? Még ha tudom is, hogy kelle neki a privacy, hogy maga lehessen, hogy nyugalomban lehessen, hogy elmélyülhessen, hogy matathasson kedvére, anélkül hogy kárt tudna tenni magában (amikor egy rossz pillanatban éppen nem nézek rá). De mégis, olyan nehéz ez nekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése