Conga

Az, hogy Szófia egyszercsak kap egy bringás gyerekülést, mindkettőnk számára egyértelmű volt. Az időpontot nem tudtuk, illetve annyit beszéltünk meg, hogy "Majd ha már egyedül tud ülni." Mivel múlt hét végén eljött ennek is az ideje, pénteken délelőtt elkocogtunk A Vitálba és megvettük a darabot.
Tamás kicsit izgult, hogy "És mi van, ha nem fogja szeretni?" Én biztos voltam benne, hogy szeretni fogja.
Már a boltban belepróbáltuk az ülésbe, és nemhogy semmi ellenállást nem mutatott, de úgy belesimult, mintha valami csak az ő számára készített trónusban ülne.
Otthon aztán folytatódott a trónolás.

Főpróba az udvaron:















Ugyanott, kicsit közelebbi fotó.

Aztán jött az éles. Sisak a fejre (abban is egyetértettünk Tamással, hogy a sisak viselése kötelező lesz)...



... és irány az utca. Kar oldalt kilógatva, mintha autóban ülne a Ded :-)





Ennyi volt az első próbálkozás.

Estefelé kitekerünk hármasban Kisgyónba.

Volt egy rövid séta a papával a focipályán,

és egy kis randalír a fűben.








Tamás, aki ugye végig melettünk tekert, arról számolt be, hogy Szófia látszólag remekül érezte magát utasként. Mindenesetre egy hangja nem volt, tök nyugisan ücsörgött hátul, és nem győzött betelni az elsuhanó fák és egyéb objektumok látványával.

Engem eléggé zavar, hogy Szófia a hátam mögött ül, mert így semmi kontaktusom nincs vele. Nem jó, hogy nem látom, hogy nem tudok hozzá beszélni, nem tudom időnként megcirógatni a buksiját.

Talán itt kezdődik az érzelmi köldökzsinór elnyiszálása és ez lenne a legelső igazi lépés az elválasztódásban? Ha igen, akkor mindenesetre ez egy elég cudar érzés :-(