Beleugrott a majom a vízbe. Másodszor is.

Először kábé 3 hete, amikor Szófia elkísért a kozmetikába (szőrtelenedni).
(Mostanában ha lehet inkább délelőttre teszem a konkrét programokat, mert időnként elcsúszik az alvás, meg a hossza is változó, így délutánra nem nagyon tervezek, ha nem feltétlenül szükséges. Délelőtt meg ugye senki nem ér rá gyerekezni és ezért van, hogy mostanában mindenhová együtt megyünk.)
Szóval mentünk a kozmetikába együtt, kicsit izgultam, hogy mi és hogyan lesz, tudok-e viszonylag nyugodtan szőrtelenedni, vagy a kölök után kell futkározni és jobb belátásra bírni. Már bánom is, hogy nem bíztam benne jobban. Ugyanis majdnem végig az ölemben, vagy mellettem ült, vagy ácsorgott mellettem a földön és pakolászta a gyantázóskellékeket. Fél órán át egyszer sem kerültem még csak infarktusközeli állapotba sem. Ja, és nem azért fél óra, mert előtte yetiként szeltem az utcákat és ennyi ideig tartott volna a yetiszőr megtépázása, hanem mert Szófia igyekezett segítgeni a Gyöngyi néninek, és ez egy kicsit visszavett a tépéssebességből.
Ma reggel pedig fodrásznál voltunk, először Szófia nyíratkozott. Kicsit fejkapkodós volt, mert minden érdekelte és mindent kommentálni kellett, de végül mindkét füle a helyén maradt és a frizurája is nagyjából egyenletes lett :-) Eután következett a mama hajmosása és nyíraktozása, aminek az idejét Szófia szopizással, sétafikálással, fiókhúzogatással, gumihurcolással, nézelődéssel és általános kommentálással töltötte.
Szerencsére mindkét helyen jól fogadták, nem néztek rám gyilkos tekintettel, amiért beállítottam egy másfél évessel, és ezzel 'hátráltattam' a munkájukat.
És hát ezentúl a Most ugrik a majom a vízbe! felkiáltást sem kell többé hangoztatnom, hiszen bebizonyosodott, hogy ezzel a kölökkel lehet ilyen helyekre menni.
Csak amit fentebb is írtam, az bánt egy kicsit, hogy már megint nem bíztam Benne, és nem az volt bennem alapból, hogy igen, vele lehet, mert ő születésénél fogva jó, hanem attól féltem, hogy micsoda nehézségeket fog majd jelenteni az ottléte. Jaj, kicsi Szófiám, a mamának nagyon sokat kell még tanulnia Tőled!