2008. május 31.
W.S. A Paprikajancsi szerenádja - ez olyan szép!
"Gyönge fuvallat a tóba zilál,
fények gyöngysora lebben.
Sóhajom, árva madár-pihe,
száll s elpihen édes öledben.
Tárt keblemen reszket a kóc:
érted szenved a Jancsi bohóc.
Szép szemeidből vérzik az ég,
sok sebe csillagos ösvény.
Egy hajfürtöd nékem elég:
sok sebemet bekötözném.
Hull a fürészpor, sorvad a kóc:
meghal érted a Jancsi bohóc.
Tálad a rózsa, tükröd a Hold,
ajkadon alkonyok égnek,
Víg kedvem sűrű búba hajolt,
téged kérlel az ének.
Hogyha kigyullad a szívem, a kóc,
nem lesz többet a Jancsi bohóc."
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Igen, nagyon szép vers. Nekem a Szélkiáltó megzenésítése jobban tetszik, a Húsz év CD-n rajta van.
Zsanett
A Szélkiáltós = a Halász Jutkás? Mert nekem meg az jön be. Már hatévesen is megérintett tőle egyből az elmúlás szele...
Én csak a Szélkiáltós Húsz év-es verziót ismerem, de az nem különösebben érintett meg. Fent van valahol a neten a Halász Jutkás verzió?
Hatévesen? Akkor te hiper-szuper érzékeny lehetsz...
De ha a dal is olyan alapból is, akkor a Halász Jutka tényleg tud szíveket szaggatni a hangjával (az enyémet legalábbis).
Megjegyzés küldése