Ha kevés a szép szó...

Sokat találkozunk mostanában Szófia egyik kis baránőjével, a nála három nappal fiatalabb Mentával.
Élektorból adódóan sokszor megy ilyenkor a veszekedés mindenféle játékon (azokon is amiből, kettő, három, négy van, tehát jutna mindnkinek...). Aztán valaki mindig enged - vagy kénytelen engedni, de igazi tettlegességre eddig nem került sor.
Eddig.
Pénteken a macskacirógatás volt a vita tárgya. Szófia cirógatta Francit, és Menta is odasorakozott és beszállt a cirógatásba. Szófia egy darabig mondogatta, hogy nem szeretné, hogy Menta is cirógasson, aztán amikor semmi foganatja nem volt a kérésének, akkor felállt, benyúlt hátulról két kézzel a nála legalább egy kilóval nehezebb Menta hóna alá, és nemes egyszerűséggel arréb rakta őt. Vicces volt nagyon. Csak a vége nem, ugyanis Menta elvesztette az egyensúlyát, és fejjel nekiesett a falnak. Volt nagy sírás-rívás, és onnantól kezdve ha Szófia félméteres körzetén belül került, azonnal visítani kezdett.
Egyrészt remélem, hogy jövő hétre már kiheveri a traumát.
Másrészt megint magamba kellett, hogy szálljak, ugyanis én is azt szoktam csinálni Szófiával, hogy ha nem hat a szép szó, és nagyon nem akarom, hogy folytasson valami tevékenységet, akkor arréb rakom őt.
Hát...