Gyereknap

Tegnap reggel bebuszoztunk Mórra gyereknapozni kicsit.

Buszjárat miatt jó korán érkeztünk, a legkorábbi programig is volt még jó fél óránk, úgyogy -mivel itthon nem volt időnk reggelizni - berohantunk egy boltba kifliért meg kefírért, amit az egyik parki padon fogyaszottunk el. Tök jó volt!

(((És amit eddig csak másoknál olvastam: a cigányok viszonyulása a gyerekhordozáshoz: Szófia a boltban kendőben csücsült a hátamon. A pénztárban álltunk, amikor bekocogott a boltba az egyik helyi cigánycsalád egyik idősebb férfitagja (amúgy nem nagyon szeretem őket, mert ez egy eléggé balhés család). Belépett az ajtón, felénk nézett és széles vigyorral közeledett a pénztár felé. Azt hittem, hogy a mögöttünk álló rokonára mosolyog. Nem is értettem, de nem foglalkoztam vele különösebben. Aztán fizettünk, elpakoltam és indultunk kifelé. Ő pedig csak nézte Szófiát, valamit beszélgetett is neki, meg odaintett és változatlanul majd kiesett a saját száján... Úgy általában is meg szoktak nézni minket az emberek, és sok-sok mosolyt kapunk, de ez most olyan nagyon más volt.)))

Na, ennyi a kitérő. Parki reggeli után díszmadárkiállítást volt a program. Meghallgattuk a csiripelést, és belenéztünk minden madár etetőtálkájába, hogy megvizsgáljuk, mit esznek. A legtöbben kölest ettek, néhányan kaptak salátalevelet és almát is.

Ezután kimentünk a parkba, ahol még alig lézengtek az emberek. Odaballagtunk a pávák ketrecéhez. Szerencsénk volt, mert a hím éppen széttárta a tollait (ez nagyon ritkán fordul elő), azánt a gaz, felugrott a másik (a nőstény) hátára, aki szegény nem győzött menekülni, és akit ezért mi nagyon sajnáltunk.

Pávák után elmentünk az egy darab kirakodós sátorhoz, ahol Szófia megkapta a sorrendben harmadik csodaszép szélforgóját, meg egy kismalac hűtőmágnest, egyébként pedig mindent kedvére összetapogathatott.

Ezután jött a parki tó, ahol hemzsegtek az aranyhalak. Leültünk a kövekre és a halakat bambultuk, miközben a mögöttünk lévő pavilonban a színházasok (Szegedi Mini Színház) készültek a Mátyás király-történetek előadására.

Ezután elballagtunk a kastélyba Ringatóra, ami érdeklődés hiányában majdnem elmaradt és ezúttal (sajnos) nem Irma tartotta.

Ringató után megint a park felé vettük az irányt, ahol eddigre már hemzsegtek a gyerekek (és a szüleik) (ah, a későnkelő városi népek ;-), ez persze csak vicc volt, mert tudom, hogy a későn vagy korán kelésre angyarészt születni is kell). Nem győztem Szófia után szaladgálni, mert minden kisgyerekhez, vagy csapathoz odacsapódott, és ment, amerre vitte az útja.

Menet közben mégegyszer végigtapogahtatta a bazárosok játékait.

Kísérletet tettünk rá, hogy megnézzünk legalább egy darabot a színházi előadásból, de persze Szófia még pici Mátyás király, és a budai kutyavásár, meg a gyedi bíró történetekhez. Pedig nagyon jópofa volt az előadás, szépek voltak a díszletek és a jelmezek.

Úgyhogy végül megint a tónál kötöttünk ki, ahol összefutottunk Szófia Lili barátnőjével, akivel együtt odaadták a halaknak a maradék kifliket. (Én meg közben hallgathattam az előadás :-)

Szófia pont elfáradt eddigre, úgyhogy mi jöttünk is haza ebédelni, így nekünk ennyi volt az idei gyereknap.
Örültem, hogy volt lehetősége kedvére csatangolni és gyerektársaságban mozgolódni kicsit.