Szófia szerencsére tett róla, hogy viduljak:
Van az a versike, hogy
Gilin-galang,
szól a harang.
Temetik az öreg telet.
Gyere vissza, szép kikelet.
És mindig himbálunk mellé valamit, mint ahogy a harang is himbálódzik.
Leültem a kanapéra (még forrongó agyízzel), Szófia odaállt elém, és két madzagos faállatkáját himbálva:
Gijigaja.
Szójahajad.
Dejevissza kikejet.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése