Bébiőr

Na ez az, ami nekünk sose volt (és sose fordult meg a fejünkben, hogy kellene).
Hiszen nem kastélyban, vagy kúriában lakunk, hanem egy 85 m2-es házikóban. Ráadásul még csak nem is olyanban, ami egyetlen 85 méter hosszú és 1 méter széles folyosóból áll - mert akkor még azt mondanám, hogy O.K., talán ez már van akkora táv, hogy nem hallom meg a gyereket, ha felébred...
A másik meg, hogy mi a kezdetektől fogva egy szobában, és javarészt egy ágyban aludtunk Szófiával. Óóó, de jó is ez!!! Soha nem fogja megtudni, aki nem élte át!

Na de igazából azt akartam elmesélni, hogy hogyan működött annak idején az én beépített bébiőröm:
Szófia nem volt még két hónapos sem, amikor 4 nap 3 éjszakára beutaltak minket a megyei kórházba, mert volt egy kis epilepszia-szerű rohama (ami azóta sem) és kivizsgálták, és persze semmi rendellenességet nem találtak, minden rendben volt és van azóta is.
A lényeg, hogy mivel folytonos megfigyelés alatt állt, a nővérszobát körülvevő három üvegajtós babaszoba egyikében kapott egy ágyacskát. És mivel a nővérek csak a "betegeket" voltak hivatva monitorozni, a szülőket nem, ezért az anyukák az épület másik szárnyában kaptak éjszakára ágyat. Jaj!
Az épület úgy nézett ki, hogy belépve egy nagy aulába értünk. Jobbra volt egy csapóajtó, pár méter folyosó, aztán még egy csapóajtó, majd innen nyílt balra a nővérszoba, és abból az üvegfalú babaszobák. Ez eddig az aulától számítva ugye négy ajtó. Aulából balra megint csapóajtó folyosó, szobákkal, értelemszerűen szobaajtókkal, ez ugye plusz két ajtó. Összesen tehát hat ajtó választott el éjszakánként Szófiától, és hát hat ajtón át ember legyen a talpán, aki meghallja a babája felébredését.
Nagyon szépen kértem a nővéreket, ha Szófia ébred, ne hagyják sírni egy percig sem, bármikor, akárhányszor, jöjjenek és szóljanak és én megyek hozzá. Szerencsére nagyon együttműködőek voltak. Jöttek és szóltak - volna. Azonban egyszer sem volt olyan, hogy nekik kellett volna ébreszteniük. Az történt ugyanis, hogy egyszercsak felébredtem és már indultam is Szófiához, és a nővérekkel vagy az aulában, vagy a szülők szobáinak a folyosólyán, vagy még a saját hálószobámban, de már kifelé botorkálva futottam össze. És ők mindannyiszor csak annyit / olyasmit mondtak, hogy pont engem jöttek ébreszteni. Meg csodálkozó arcot vágtak, főleg a sokadik alkalom után.
És ez így ment a három éjszakán át, ahányszor csak Szófia felébredt.
Hát így működött az én veleszületett bébiőröm, az anyai ösztön...