Túl vagyunk rajt.
Én csatakosra izzadtam magam már mire beértünk az ajtón. Szófia sejthetett valamit, mert nagyon csimpaszkodott belém, méreckedni (tudom, nem így kell írni) sem nagyon akart.
Aztán lefektették, lefogták a vállát, (én erre sem voltam képes, csak álltam mellette és fogtam, de nem le) és belevágták. Épphogycsak felkiáltott és ejtett pár szem könnyet, az enyémek meg potyogtak... Éva nénitől megkapta az előre a táskámba készített katicás ceruzatartót színes ceruzákkal, hogy legyen valami jó emléke is (micsoda átvágás!). Ennek nagyon örült.
Hazajöttünk, evett, és azóta is folyamatosan versel és pakolászik.
Nosoda adása folyamatban.