Elénekeltünk pár Mikulás-csalogató dalocskát, s mondtam Szófiának, hogy én biztos vagyok benne, hogy lesz valami meglepetés reggelre a cipőcskéjében, mert ő nagyon-nagyon jó kislány, és a jókislányok cipője nem marad üresen.
Ebben valószínűleg a Mikulás is egyetértett velem, mert reggelre (igen, mi sötétben kelünk...) aztán tényleg ott volt a csinos kis csomagocska
amiből ki lehetett szedegetni, és rázogatni a mindenféle finomságot:
pár szem mandarint,
dió- és kókusztöltelékes karob szeleteket, vaníliás nápolyit és egy kis aszalt gyümölcsöt,
és aztán a régi rossz szokáshoz híven édességgel lehetett kezdeni a napot...
PS. Barbikám! Isten éltessen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése