Na, ez pedig a Tessék! Szófia-nyelven.
Amennyire csak tőlem telt, igyekeztem (és igyekszem) nem helyette mondani az ilyeneket, hogy Tessék! Köszönöm! Kérem!, hanem csak jó példával elöl járni, és bízni benne.
És hát tegnapelőtt odaadott gyors egymásutánban két játékot, és mindkét alkalommal elhangzott egyidejűleg, hogy Tetté.
Nagyon lassan ugyan (mert nekem ez nem is olyan sokkal ezelőttig teljesen új volt), de tanulgatom, hogyan kell bízni az embernek a gyerekében. Nem is olyan könnyű ám megválni a jó öreg sztereotípiáktól, és nagyon oda kell figyelni magára az embernek, hogy a sors ne ismételje önmagát. Hát én most többek között ezen dolgozom.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése