Ég a bőr a képemről (magam előtt elsősorban), mert teljesen megfeledkeztem róla, hogy a gyerekem tegnap volt 14 hónapos. Ma jutott eszembe csak, amikor hazaértünk Ringatóról, és valamiért számolgattam magamban, hogy akkor most hogy is vagyunk a napokkal (ja, mióta itthon múlatom az időmet Szófiával, azóta a naptár sokat veszített a régebbi jelentőségéből).
Szóval elfelejtettem megélni a pillanatot. Nem így Szófia: ő ünnepelt, nem is akármilyen viseletben, hanem ebben a kis piros cicanyakkendőben, amit a hétvégén húzkodtam elő az egyik fiókból, aztán valahogy elöl is maradt, és uge egy tizennégy hónaposnak elég egyszer megmutatni valamit.
Ma amúgy méreckedtünk is (asszem inkább úgy kellene írni, hogy méret-z-kedtünk, de ez nekem olyan eröltetett, úgyhogy most kivételesen félre a helyesírással!!!), 78 centi és 10,8 kiló. Ez végülis teljesen lényegtelen, csak hogy lássanak minket néha a védőben. Kérdeztem, mikor kell jönni legközelebb, 2-3 havonta elég, úgyhogy talán majd tél végén megyünk megint.
A mai Ringató amúgy kicsit gázos volt. Az eredeti fél tizes kezdésből mára kábé háromnegyed tizenegy lett, öten voltunk csak, de asszem a végére mindegyik gyerek nyüsszögött a fáradtságtól, mert mint kiderült, mind a kétszer- mind az egyszeralvóknak beleesik az alvásidejébe ez az időpont. Irma is látta a gyerekeken (már a múltkor is), hogy ez így nem a legjobb, úgyhogy most vszelg áttesszük szerda helyett péntekre a foglalkozásokat, mert így tud majd jönni időben.