Egy újabb kis lépés

Mostanában többször felvillant a kérdés, hogy Szófia vajon mikor érik meg rá fejben is, mert az nem kétséges, hogy fizikailag már egy ideje megért.

Oszkár kutyánk (aki egyébként nagyon eszes, de szereti játszani a hülyét, nyilván mert az kényelmesebb) jó szokásához híven megint akkor kezdte el a bejárati előtt harsogva ugatni a semmit, amikor Szófia az egy darab nappali alvását folytatta. Én mérgelődve kirohantam az ajtóhoz, és megfegyelmeztem az ebet, aztán indultam vissza, hogy megnézzem, nem ébredt-e fel a gyerkő, s ha igen, kéznél legyek. Mert eddig az volt a bevett szokás, hogy ha ébredésekor nem voltam mellette, akkor vagy nyüsszögött egy kicsit, vagy elkezdett mamázni, vagy jó hangosan mocorgott, és sóhajtozott, hogy így hívja fel magára a figyelmet, és menjek már kiszedni az ágyból. Szóval kocogtam a hálószoba felé, Szófia pedig (mégiscsak nagy-nagy meglepetésemre) tipegett kifelé. Felébredt, és nyilván úgy érezte, hogy akkor ő most már elég nagy és ügyes és önálló ahhoz, hogy ne várjon a mama megjelenésére, hanem egyedül lekászálódjon az ágyról (Liv ötletétől indíttatva 9 hónaposan megtanítottam erre), kivonuljon a nappaliba és csatlakozzon az ott levőkhöz :-) Annyira édes volt, elolvadtam tőle (már megint :-)!