Legutóbbi hétvégénket egy kis utószezoni utánérzéssel töltöttük a magyar tenger partján. Célunk elsősorban egy jó halétel elfogyasztása volt, de mindemellett természetesen Szófia szórakoztatása is kiemelt helyen szerepelt. Az ilyen utazások alkalmával jellemzően a lányok ülnek hátul, én pedig Viki szavaival élve elől pöffeszkedem (amiból annyi igaz, hogy elől, meg kényelmesen, de a pöffeszkedés már csak alkatilag is távol áll tőlem) és vezetem az autót. Ennek következtében - ugyancsak Viki szerint - ő szív hátul a gyerekkel, aki kifejezetten Neki nem érzi jól magát és szenved, én pedig a bal egyben ebből semmit nem észlelve vígan tekergetem a kormányt. Ez az út is így indult, de azzal a kikötéssel, hogy amint Gyermek nyavalyog, én ülök a közönség helyére. Ez viszonylag gyorsan be is következett, így végül Viki mögött - aki termeténél fogva igencsak előre kell húzza az ülést, és koppanásig fel is emeli azt - fejedelmi kényelemben - már-már pöffeszkedve - utaztam, és szórakoztattam Szófiát, aki látszólag örült a magánszámomnak, és ezt jókedvvel honorálta. Eredeti tervünk szerint "majd keresünk" egy vendéglőt - igen, dőzsöltünk - , amiből végül az lett, hogy az első szimpatikus helyen állj!..az éhség nagy úr! :-) Szófia ekkor már igencsak maga gyalogolt, így a halétel elkészültét egy kis sétálással vártuk:
Miután bebarangoltuk megnéztük, hogy kisült e már a halacska
Mivel még mindig nem volt sehol (tán még horogra sem akadt?), Vikivel is "futottak" egy kört
De aztán mikor végre elkészült a halebéd, Szófia megmutatta, mekkora nagy szája is van egy egyéves menő-manónak:
Néha le kell öblíteni az út porát, s erre természetesen a cici a legjobb megoldás
Az intermezzo-t végül a finálé követte, amit a Mami ölében ülve lehetett a legjobban kiélvezni
Ebéd után kell egy kis pihenő, s erre legjobb hat tyúk, s egy tekintet, amolyan távolba meredő
Ilyen izgi a hattyúk
Természetesen játék nélkül nem élet az élet, így Szófia egy kis himbálásban részesült (meg feltöröltük vele a csúszdát is, ami számára olyan triviális volt, mintha erre született volna - vajon miért jön lázba egy kisgyerek a játszótér láttán, amikor még azt sem tudja, hogy mi az?)
...És amikor aztán a hal energiává alakul, akkor aztán reszkess uram! Minden falat megmászok!
Sajnos amiről nem készítettem képet az a magunk (illetve Szófia után) hagyott csatatér az étteremben, ahol ha nagy tisztaság lett volna, a földről is lehetett volna enni - Szófia nagyon nagy sugarú körben képes széthajigálni a betevőt...
3 megjegyzés:
Szófia olyan nagynak tűnik a képeken (nem csak most, máskor is). Olyan, mintha legalább két éves lenne! :-)
Pedig még csak nem is debella (10.5 kiló és 76 centi) :-)
Élőben biztos más lesz majd (novemberben most már tényleg készülünk :-)
:-))))))
Megjegyzés küldése