Telefonbetyárnő

Szófia nőnek született...legalábbis ami a telefonálási szokásait (is) illeti. :-) Először is teljesen megmagyarázhatatlan, hogy honnan, de nagyon jól tudja, ha telefonálni akar, akkor a saját játéktelefonja semmire sem jó. Én azt tudom, minden, ami a kezébe kerül a szájában köt ki. Így mindig megpróbálom megemberelni magamat, és ellenálni a kérlelő tekinteteknek - és a reklamálásnak! - amelyek valamelyik valódi telefonom iránt sóvárognak. Persze soha nem húzom tovább 5 másodpercnél...Szófia pedig annak rendje és módja szerint füléhez emeli a telefont, gagyog bele valamit, majd megkóstolja. Ezt követően az egyik egy hétig nem rezeg, a másik pedig rezeg, de nem ad hangot...Aztán kiszárad, én hazamegyek...majd minden kezdődik előlröl.
DE! Ami az első mondatomban állítottakat illeti sokkal inkább megmutatkozik hétköznap, amikor Vikivel próbálunk beszélni egymással, ugyanis Szófia mindent félredobva hirtelen mindig telefonálni szeretne. Aminek a vége (hordozható készülék) kihangosítás - ilyenkor azt hallani csak, aki beszél, a másik oldalt nem -> kitűnő párterápia, mert türelmesen ki kell várni, amíg a másik befejezi a mondókáját - Szófia kezébe telefon, majd gombok nyomkodása és duma, duma és duma...:-)) Természetesen le is tudja tenni, de valahogy mindig akkor, amikor éppen ÉN tartok a mondat közepén. NŐ :-))