Szájon át

Szófia nagyon pici korában egy kezdő gyerekorvos azt mondta nekünk, hogy 2-3 hónapos korukra sajnos megtanulnak szájon át lélegezni, akármennyire is nem sajátja az embernek a szájon át légzés. Szófia nem tanult meg, sem 2-3 hónapos korában, sem később. Egészen az elmúlt éjszakáig. Amikoris megtaknyosodott szegénykém... Éjféltől másfél óránként keltünk orrot szívni. Kínlódott ő a két orrszívás között is (ilyenkor hallottam, hogy időnként szájon át), de amíg aludt, nem akartam ébreszteni. És kábé másfélóránként volt az, hogy már annyira nem tudott levegőzni, hogy sírva ébredt. Az orrszívástól persze nem derült jobb kedvre, de ahogy végeztünk, még hüppögött párat, aztán már aludt is újból.
Porszívóval csinálom. Mert van nekünk egy szuper kézi orrszívónk is (bár tiltakoztunk, de ajándékba kaptuk, és nagyon drága volt), dizájnos, kézreáll, három szívóka is van hozzá, de sajnos l'sz'rt sem ér. Régebben azt gondoltam, hogy csak a mélyre beszáradt taknyot nem szívja ki, de nem; ezzel az egészen kint lévő, laza takonnyal sem tud mit kezdeni. Pedig reklámja aztán van ám! Úgyhogy maradunk a porszívónál. Ami hangos, kicsit körülményes, és nagyon hatékony.
Reggel óta 10-15 percenként szívom, mert nagyon gyorsan utántermelődik.
Most azt nem tudom, hogy mit csináljak. Nagyon nem vagyok a kemikáliák híve, úgyhogy a gyógyszertári orrcsepphez csak az utolsó utáni lehetőségként nyúlnék. Szívem szerint hagynám, hadd forrja ki magát, regenerálja magát, gyógyuljon magától. Ha ismerném a homeopátiás szereket, akkor lehet, hogy rásegítenék picit a gyógyulásra.
Végülis ha nem lesz rosszabb, nem kezd el köhögni, és nem lesz lázas, akkor hagyom gyógyulni magától.
Ha rosszabb lesz, akkor majd meglátom.