2007. október 10.

Móri Bornapok

A móri bornapoki szokásos duhajkodásunk az idén is elmaradt.
Tavaly ugye azért, mert félig még a kórházban voltunk, és hazafelé jövet (hadd ne mondjam, csak halkan, hogy friss gátsebbel és szintén friss félméteres aranyérrel, és persze egy ötnapos, édes babával a karomon) nem volt kedvem bevetni magam a borsátrak és a mulatozók közé.

Idén számunkra pénteken este kezdődött a mulatság: 10 éve volt először borkirálynő és udvarhölgyei választás, s az összes eddigi "kiválasztottat" meghíva a rendezőség a jubileumi választásokra. Az esemény vége felé lettünk híva a színpadra is, de mi addigra már leléceltünk, mert késő is volt, meg a gyerek keveset is aludt aznap, és ráadásul még vendégeket is vártunk itthonra. Orsi barátnőm és egyben udvarhölgytársam elkísért minket egy darabon, így az ajándékborunkat sem kaptuk meg, de megbeszéltük, hogy majd veszünk magunknak valami jófajtát, ha már nem szoptatok :-)

A Nagy Nati-féle gyerekes programra és a Nagy Bandó András-féle író-olvasó találkozó-szerűségre sajnos nem jutottunk el, mert a Ded, jó szokásához híven nemalvással szabotálta a programokat...

Szombat délelőttünk állatsimogatással tel.

A bocik Szófiának már régóta jóismerősei a helyi tehenészetből (ez a szegény pára mondjuk épp' nagyon rövid láncon volt :-(

Volt még miniló (és le nem fényképezett csacsi):

Mindenféle tikok és egyéb szárnyasok:

Szopósbarik. Én nem tudom, hogy ezt hogy csinálta a gazda, de bennem ez úgy maradt meg régről, hogy a barik valamikor tél végén, tavasz elején születnek. Ez meg itt friss volt, és időnként beállt a mama hasa alá és szopott.

Aztán volt Veronikának vattacukor, amiről ha film lenne, azt mondanám, hogy egészestétbetöltő :-)

A nap fénypontja számunkra azonban a séta egyéves módra volt:

Nem volt ez persze több pártíz méternél, és az is csak nagyon lassú, amolyan babatempóban, de mégis: Itt már látszik, hogy nem csecsemő többé, nem lehet őt már csak úgy büntetlenül lebabázni! Ő igenis egy kisgyerek, aki jogot formál a saját lábon járkálásra is (aztán ha elfárad, akkor meg a hordozásra :-)

Hát bornapi egyéb programok (amikből volt még bőven és amiknek a nagyrészéből kimaradtunk) ide vagy oda, nekem ez volt az idei ünnepség legnagyobb és legemlékezetesebb eseménye.

Nincsenek megjegyzések: