Kora délután mondom Szófiának, hogy akkor most felöltözünk, és elmegyünk biciklivel a gyógyszertárba.
Öltöztetem a nappaliban a kanapén ülve, ő pedig kicsit türelmetlen, néha nyekken egyet, néha tekergőzik. Végül mondom neki, hogy most már csak a sapka és a kabát van hátra, én pedig cipőt és kabátot veszek, és mehetünk.
Indulok ki az előszobába öltözködni, ő pedig eliramodik a másik irányba a nappaliban. Veszem a cipőt és közben fortyogok magamban, hogy most biztos úgy kell majd kikönyörögni a szobából, mert én cipőt levenni már nem akarok, hogy bemenjek érte. Felnézek a cipőkötözésből és azt látom, hogy a gyerekem széles mosollyal az arcocskáján tipeg felém, egyik kezében sapkával, a másikban sállal, amiket a ruhákosarából húzkodott ki (én eredetileg az előszobai fogason lógó sapit akartam ráadni).
Megszólalni hirtelen nem bírok, csak csodálkozni. Belül pedig szégyellem magam nagyon az előítéleteim miatt.
Mivel érdemeltem én ki ezt a Szófia személyében idecsöppent csodát?!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
Sziasztok Lányok!
A sok odafigyelés és magyarázat, amit a megszületése óta egyfolytában tettél meghozza a gyümölcsét. Csak így tovább. Puszi Dzsuli
Szia Dzsuli!
Hát nem tudom. Odafigyelni odafigyelek, de a magyarázkodós fél (a miértekre gondolok) nálunk a Tamás, de ő nagyon :-)
Én meg inkább csak kommentálgatok , de úgy, hogy sokszor már észre sem veszem: "Felvesszük a zoknit." "Összevágjuk a répát." "Adunk a cicának enni." Meg ilyesmi. Valahogy ebbe nőttem bele. De azt soha nem gondoltam volna, hogy a kommentálgatás oda vezet majd, hogy a 13 hónapos gyerekem önként és szinte dalolva hozza a sapkát-sálat, ha elmenésre kerül a sor :-)
Lehet, ez valójában teljesen átlagos ebben a korban, csak nekem volt már túl régen dolgom ilyen kisgyerekekkel ahhoz, hogy erre emélkezzek még :-)
puszi!
Viki
Ilyenek ezek a kis csodagyerekek - ők tudják, miért minket választottak, de jól tették :-)
Hát, Indi, ami a választást illeti, az az egy biztos, hogy nekem Szófia nagy tanítómesterem is. Rászorulok türelemből, odafigyelésből, elfogadásból, alázatból (itt természetesen nem a megalázkodásra gondolok, hanem a saját érdekeimnek a nagyon-nagyon háttérbe való helyezésére), és még hosszan sorolhatnám.
Megjegyzés küldése